Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A lakossági devizaeladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálat... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1638 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 20022010 közötti lakossági devizaeladósodás okaina k feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottsága 2011 szeptembere és 2012 januárja között végezte a munkáját, majd a jelentését benyújtotta a főbizottságnak, amely ezt az Országgyűlés elé terjesztette J/5881. számon. Frakc iónk álláspontja szerint az albizottság a számára biztosított keretek között alapos jelentést terjesztett a főbizottság útján az Országgyűlés elé. A jelentés tartalmazza a tények kronológiáját, az albizottság működésének és az ott elhangzott tartalmi kérdé sek összefoglalóját, az egyéni kockázatkezelést nehezítő, torzító körülményeket, a kialakult helyzet magyar szereplőinek viselkedését és ezek minősítését, valamint a bizottság javaslatait. A tények kronológiájának ismertetéséből az alábbiakat emelem ki. A magyarországi lakossági devizahitel állománya a bekövetkezett válság közepette 2008. december 31én 6552 milliárd forint volt, amely az összes lakossági hitel 68,5 százalékát tette ki. Ugyanezen idő alatt az összes hitelből közel azonos mértékű volt a házt artások fogyasztási és egyéb hiteleinek aránya a lakáscélú hitelekkel. Ami még talán ennél is meglepőbb, hogy a devizában fennálló adósságon belül a fogyasztási és egyéb hitelek részaránya 2008 végén magasabb volt, mint a lakáshitelek részaránya. Makrogazd asági szempontból az a kezelendő probléma, hogy a lakossági devizahitelállomány a GDPnek megközelítőleg 24 százalékát teszi ki. Az ügyfelek csak kamatoldali gondolkodását és a hitelválasztás tényét nem is lehetne kifogásolható magatartásnak felróni akkor , ha a lakosság kellőképpen tájékozott lett volna az árfolyamkockázatok lehetséges nagyságáról, illetve azt is kalkulálhatta volna, hogy az esetleges árfolyammozgás valamennyi terhét a bankok áthárítják a hitelfelvevőkre. A jelentés megállapítja, hogy a ma gyar lakosság az 1990es rendszerváltás előtt alapvetően nem volt rákényszerítve a piacgazdasági instrumentumok megismerésére, sőt egyes esetekben az kifejezetten kizárt volt. Ebből következően tehát szükséges lett volna olyan mélységű lakossági tájékoztat ás, amelyből kiderül részben az, hogy milyen nagyok és esetlegesek a devizahitel kockázatai, és azt sem ártott volna a lakosság tudomására hozni, hogy ezeket a kockázatokat a bankok a kialakított rendben teljes egészében a hitelfelvevőkre hárították át. Té nykérdés, hogy voltak lépések az árfolyam- és kamatkockázatok feltárása terén, így tájékoztatások, figyelemfelhívások, nyilatkozatok, de ezek döntően egy olyan alapismeretekkel kevéssé rendelkező réteget kíséreltek meg tájékoztatni, akik az egyenkénti figy elmeztetéseket képtelenek voltak helyesen értelmezni. Így a kockázatfeltárások csak formálisak voltak, és nem jelentettek mást, mint az előírások formális teljesítését. Nem történtek lépések a devizahitelezés korlátozása érdekében azért, hogy a bankok a ko ckázatokat ténylegesen feltárják, ennek a feladatuknak ne csak formálisan tegyenek eleget, és nem történtek annak érdekében sem lépések, hogy a bank és a lakosság az árfolyamkockázatot megossza. Látható, hogy míg a forinthitelnél az ügyfelet csak a kamatko ckázat terheli, addig a devizahitelezés esetén a kamatkockázaton felül az árfolyamkockázatot is a hitelfelvevő viseli. Ezt az árfolyamkockázatot a bankok ismerték, tisztában voltak vele, de álláspontom szerint nem törődtek vele, mert a kockázatok nem őket terhelték. Egy történettel szeretném illusztrálni, hogyan történt az euróban történő hitelezés 2009 nyarán Budapesten. Egy jogász és közgazdász házaspárnak 6 millió forintra volt szüksége, ezért egyikük egy napos nyári délelőtt Pesterzsébet főutcáján sétál va hat bankfiókba betérve megkérdezte, hogy milyen feltételekkel kaphatnának hitelt. Elmondta mindenhol, hogy kettőjüknek összesen 600700 ezer forint közötti bruttó jövedelmük van, van egy üresen álló lakásuk, amit jelzálognak fel tudnak ajánlani. A lakás értéke megközelítőleg kétszerese a felvenni kívánt hitelnek. Ezt a lakást bérbe kívánják adni, és a bérleti díjból minden gond nélkül tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Mindegyik bankfiókban elmondták, hogy milyen kedvező kamatozással tudnak euróhitel t folyósítani, és a forinthitelkamatok milyen magasak. Történetünk szereplője szinte minden bankfiókban kapott szép prospektusokat, vastagabbnál vastagabb hitelkérelmi csomagokat. A házaspár otthon egy hétvégén a
