Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A lakossági devizaeladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálat... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PAPCSÁK FERENC, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
1629 tehát azzal kalkulált ak vagy kalkulálhattak, hogy előbbutóbb az eurózónához kapcsolódunk. Ezáltal az a magas kockázat, ami ebben rejlett, igazából elenyészett volna, illetőleg nem merült volna fel. Azonban a fő problémát abban láttam, és ezt személyesen a bizottsági üléseken is elmondtam, hogy a kamattámogatási rendszert teljes mértékben leépítette a kormány. Azt mondták a meghallgatáson az akkori pénzügyminiszterek, László Csaba, illetve Draskovics Tibor is, hogy jelentős terhet jelentett az akkori költségvetésre a kamattámog atás, ezért nyirbálták meg, azonban én úgy ítélem meg, hogy ez nem oly jelentős tétel. Tehát ha megmaradt volna, akkor is 2008ra a számítások szerint - az Állami Számvevőszék egyik jelentésében ez rögzítésre került - a kamattámogatások a GDP 0,70,8 száza lékát tették volna ki, szemben a 2000. évi 0,1 százalékkal. A bizottságunk körültekintően járt el. A bizottsági munka megalapozására egy elnöki áttekintést nyújtottam a bizottság tagjainak, meghatároztuk a munkaprogramunkat. Azt tudom a bizottsági munkával összefüggésben elmondani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy egy nagyon korrekt, nagyon tisztességes és együttműködő vitát folytattunk a képviselőtársaimmal. Meghatároztuk a meghallgatottak körét. Lehetőséget adtunk arra is, hogy az ellenzék is bevonjon a meghallgatotti körbe személyeket, így meghallgatásra került az előző Orbánkormány pénzügyminisztere is, és teljesen természetesnek tartottuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank valamennyi elnökét hallgassuk meg, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének valame nnyi volt és jelenlegi vezetőjét, a Bankszövetségtől is hívtunk meg, és nyilván nem minden civil szervezetre tudtunk sort keríteni, de meghallgattuk a civil szervezetek vezetőit is. Egyértelműen megmutatkozott a meghallgatások során, hogy egymásnak a felek ellentmondtak, illetőleg ellentmondásba keveredtek. Azt gondolom, hogy lényegében 2008, a válság első jelei időszakára kiderült, hogy ezt a problémát az akkor regnáló kormány már nem tudja, talán nem is akarta egyébként kezelni, de azt gondolom, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank, illetőleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a megfelelő, fogyasztóvédelemre vonatkozó jogosítványokkal rendelkezett vagy rendelkezhetett volna… Itt egy zárójelet nyitnék a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a szerepéve l kapcsolatban. Talán emlékeznünk sem kell Szász Károly elmozdítására, és a PSZÁF - mondjuk úgy - kormányzati szervvé, tehát egy végrehajtó kormányzati szervvé való visszaminősítésére, visszaminősíttetésére, amely lényegében kioltotta, elvette a kezéből az okat a jogosítványokat, amelyekkel igazából mind szakmai, mind fogyasztóvédelmi oldalról be tudott volna avatkozni időben. Ugyanígy a Magyar Nemzeti Bank regnáló, illetőleg előző elnöke is azt mondta a bizottsági meghallgatáson, hogy ha rendelkezett vagy r endelkeztek volna azokkal a jogosítványokkal, mondjuk úgy, hogy a nem vitathatóan jó szándékú figyelemfelhívások és a már minősített tájékoztatások mellett, tehát azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel beavatkozhattak volna a pénzügyi világ ilyen hitelezés i gyakorlatába, akkor talán megelőzhető lett volna az a problémahalmaz, amit ma nekünk kell ebben a ciklusban kezelnünk. Mondhatjuk azt, hogy nem tettek semmit a problémával összefüggésben a figyelemfelhívások kapcsán, és sajnos a kormány sem tett semmit, annak ellenére, hogy mind külföldi tulajdonú bankok, így a Deutsche Bank, mind az International Monetary Fund, tehát az IMF, mind a Világbank képviselői nem egyszer, nem kétszer felhívták a figyelmet, sőt még az Európai Központi Bank is felhívta, és egybeh angzóan hívták fel a figyelmet a devizahitelezés jelentős kockázataira, ugyan nem követeltek lépéseket. Lám, ma milyen sok lépést követelnek tőlünk! Akkor, amikor a magyar családok százezrei ilyen helyzetbe kerültek, akkor nem követeltek lépéseket. Talán n em volt érdek akkor ez. Tehát hangsúlyozni szükséges, hogy a külföldi szervezetek, de alapvetően az IMF a keleteurópai régióban Magyarországot minősítette úgy, hogy itt a leggyengébb a szabályozói fellépés, utalva a jegybank és a kormányzati lépések elmar adásának hiányára, de szankciókat nem helyeztek kilátásba. A meghallgatások eredményeképpen, illetőleg a szakmai munkánknak köszönhetően elkészítettük a jelentésünket. A főbb megállapításokat a felelősség tekintetében négy csoportra
