Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1607 közösségi közlekedés kérdése, hiszen itt azért a pillanatnyi gazdaságosság, a lehetőségek és a jövőbeni kép azért élesen különbözik egymástól. Nyilvánvaló, amikor az egyéni és közösségi közlekedés között kell választani, akkor a nap i, egyébként mindnyájunkat foglalkoztató praktikumok mellett figyelembe kell venni azt, hogy például a közlekedés ma is és Magyarországon is az egyik legnagyobb energiafogyasztó. Figyelembe kell venni, hogy a környezetre az egyik legjelentősebb hatással a közlekedés van - kérem, gondoljanak az országon átzúduló kamionáradatra , hogy az egyéni és közösségi közlekedés egy társadalom mindennapi életét alapvetően befolyásolja, hogy az mennyire elfogadott, használható vagy kedvelt, vagy elutasított az emberek, a társadalom révén. Ezekre mind egy törvény tud alapvetően alapot adni. Tehát úgy gondolom, hogy ebben a tyúktojás vitában a törvény az első, és ha van egy törvény, ami tisztázza az alapvető állami viszonyokat, arra lehet aztán a fejlesztést szolgáló, ann ak a finanszírozási lehetőségeit kutató, az egész hazai közlekedést - kérem, gondoljanak földrajzi elhelyezkedésünkre - egy nemzetközi kontextusba beépítve vizionálni, elképzelni, ha úgy tetszik, a koncepciókat megalkotni. Nagyon tudatosan igyekszem a mai nap itt elhangzott hozzászólásoktól - hogy mondjam - a napi politikai leckét elvonatkoztatni. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek megvan a maga feladata, amit szerény tiszteletdíj ellenében itt előad, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a legtöbb képviselőtársam érzi , és tisztában van a kérdés azon súlyával, amit az előző mondataimban igyekeztem bemutatni. Mégis, lévén, hogy folyton visszavisszatér, és talán itt is azért hivatkozom rá, Kovács Tibor képviselőtársamra, mert itt ül, a többiek elmentek, aki, azt hiszem, hogy múltkor is, most is, mindig a gyanú árnyékát véli rávetülni erre az egész előterjesztésre... (Kovács Tibor: Nem, a Fideszre.) Én meg a bizonyosságot látom a jelenlegi helyzet megítélése és a lehetséges cselekvési határok között. Ő árnyékot lát, én meg a bizonyosságot, azt, hogy 2002ben 20 milliárd körül volt a MÁV adósságszolgálata, 2010ben meg 340 milliárd, hogy a 2010et követő évek mozgásterét az előző, közvetlenül bennünket megelőző kormánynak a 80 milliárdos - egyébként egyedül nevesített, tehát az egész IMFszerződésben egyedül nevesített - felajánlása azért behatárolja. Nyilvánvaló, hogy ez a magyar állam, a magyar kormány által vállalt kötelezettség, ez ránk nézve irányadó, egy európai országnak kötelessége az európai szabályokat betartani, de mindezek ismeretében valamilyen árnyékot fölénk vizionálni, ezt meg figyelmen kívül hagyni, én úgy gondolom, hogy nem lehet. Itt is a bizonyosság - a bizonyosság az, hogy 37 mellékvonalat bezártak, mi 11et újranyitottunk. Azon természetesen lehet vitatko zni, és vitatkozunk is tíz éve, és én ma sem mondok mást, mint hat, nyolc vagy tíz évvel ezelőtt, hogy igen, ami az 1920as trianoni csonkolás után megmaradt magyarországi infrastruktúrarendszerből maradt, azt kötelességünk megtartani. Kötelességünk megta rtani akkor is, ha tudjuk, hogy nem tudjuk mindazt a fejlesztést végrehajtani, amelyet az elmúlt harmincnegyven év ránk testált vagy ránk hagyott, de megőrizni, legalább a lehetőségét megtartani, ami szükséges, és megőrizni a lehetőségét, úgy gondolom, ho gy történelmi feladatunk; gondolom mindezt azoknak a számoknak az ismeretében, amit az első mondataimban elmondtam. Meggyőződésem, hogy a közösségi közlekedés - legyen az kötött pályás vagy közúti, helyközi vagy helyi - nem önmagában vállalati ügy. Egy ala pvető gazdaságideológiai hiba ezeket üzemi szinten mérni. Tudom, hogy üzemgazdaságot, veszteséget, nyereséget üzemi szinten szoktunk mérni. Hiba! Ez annál lényegesen több. A bevezetőben említettem, hogy Magyarországon ma a személyszállítást lebonyolító val amennyi cégnek az éves felhasználása 550 milliárd körül van. Ez nagyon sok pénz. Kérem, gondoljanak arra, nem félrevive magáról a tervezetről a vitát vagy a témát, hogy ha ennek az elköltött pénznek a jelentős részét ezek a vállalatok Magyarországon költik el, akkor a Magyarországon olyannyira várt gazdaságélénkítésnek talán az egyik legfontosabb eszköze. A vasútnak, az autóbuszközlekedésnek, a helyi közlekedésnek szinte mindenre szüksége van, a zúzott kőtől az utasellátó zsömléjéig, az
