Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1584 kinek adhatnak megbízást, vagy kell hogy megbízást adjanak. Arra már kitérnek, hogy a költségeket nyilván a megbízónak kell vállalni, de az, hogy aki ezt önként vállalja, azt gondolo m, ez így egy kicsit pongyola. A továbbiakban szeretnék néhány szót beszélni a MÁV és a Volán viszonyáról. A törvényben többször köszön vissza a kérdés, és próbálná terelni a kötött pályás felé a személyi szállítást. Ugyanakkor nagyon érdekesnek tartom és megfontolásra ajánlom államtitkár úrnak, amikor azt mondja, hogy a MÁV kezdeményezheti a miniszternél, hogy az adott kötött pályás helyett közúti személyszállítás történjen, de vasúti tarifával. Lehet, hogy egyik napról a másikra majd megváltoznak, mert az árszabályozás kérdése kormányhatáskörbe tartozik, és lehet, hogy olyan lesz, hogy a Volánhoz viszonyítva nem lesz ennyire kedvező a vasúti menetdíj, de azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból egy nagyon érdekes versenypolitikai kérdést is felvet. Szeretné k beszélni a minimális ellátásról vagy kötelező feladatról, különös tekintettel a kistelepülések kérdésében. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy hadd hivatkozzam vissza. Spaller képviselő úr a vezérszónoklatában azt mondta, hogy a települések 10 százalékán ál jelent ez növekedést. Én jelentem, államtitkár úr, hogy DélZalában, ahol hihetetlenül nagy a zsáktelepülések száma a települések számához viszonyítva, ahol a legkevesebb, ott is napi hat járatpár van. Tehát azt gondolom, hogy ha 10 százalék nyer, akkor mellé kellene tenni, hogy hány százalék veszít. És akkor, amikor veszít - és én hiszem, hogy ebben majd Manninger képviselő úr, aki a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, megerősít engem , akkor ma ezeknek a kistelepüléseknek esélyük sincs arra, hogy kifizessék azokat a pluszjáratokat, amelyek kellenek ahhoz, és itt megint hivatkozhatnék vissza, hogy a jogszabálynak az a része, ahol azt mondja, hogy munkába járás, egészségügyi ellátás, oktatás, tehát ahol felsorolja ezeket a tételeket, az mind helyes, de ez bizo ny három járatpárral semmilyen körülmények között nem oldható meg, és ezek az önkormányzatok nem rendelkeznek forrással ahhoz, hogy ezt biztosítsák. Ma azon a vidéken, Nagykanizsa térségében csak az, hogy hétvégén egyetlen busz este lehetőséget teremtsen a hazatérésre, 1520 ezer forintba kerül havonta egyegy önkormányzatnak. Tehát az, hogy itt plusz járatpárokat, és hiszem azt, hogy itt eléggé nehezen összeegyeztethető a reggeli 6 órás műszak, a 8 órás iskolakezdés, a bevásárlás, az egészségügyi ellátás, vagy amiről sok szó esik, és ezért mondjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat nem veszi figyelembe a kormány egyéb szándékait, hogy hogyan szervezte át a kormányhivatalokat, hogyan alakítja a járási hivatalokat, hogyan vesz el feladatokat a helyi körjegyzősége ktől. Ez mindmind abba az irányba mutat, hogy a mainál több embernek kell közlekednie, és jó lenne, ha ők a tömegközlekedést vennék igénybe, ez az óhajunk, de akkor ehhez megfelelő feltételt kell teremteni, és ebben teljesen igaza van Tukacs képviselő úrn ak, hogy jó lenne azt látni, hogy ebben a törvényjavaslatban kimondják, hogy igen, akkor az állam ebből többet vállal magára, vagy az utazónak kell többet vállalni. Tehát a kérdés nem megkerülhető. A közlekedésszervezéssel kapcsolatban van még egy felvetés em. Számomra, ha ez nemcsak a budapestiről szól, akkor ez olyan, mint amikor bármely kereskedelemben egy nagykereskedő megjelenik, aki még leszed némi tejfölt arról a rendszerről, ahol amúgy is hihetetlenül nagy hiány van anyagi erőforrásokban. A törvényja vaslat a szolgáltatókiválasztásnál, és nem megismétlem azt, amiről Tukacs képviselő úr beszélt, hogy a koncesszió, a közbeszerzés és a pályázat mellőzése, de hogy mennyire igaz az, amit képviselő úr felvetett, és én ezt még továbbviszem, hogy bizony ez a m azsolázás is a korrupció eszköze, mert a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy valaki hálózatot vagy vonalcsoportot elvigyen, és ugyanez a törvény kimondja azt, hogy aki ezt megteszi, az nem válik jogosulttá ellentételezésre. Tehát maga a jogalkotó is felté telezi azt, hogy ezek a vállalkozások bizony nyereséggel fognak működni, de ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ez a nyereség eltűnik a közösségi szolgáltató számára, az ő vesztesége növekszik, és végső soron visszaköszön az, hogy ezt - úgy, ahogy Tuka cs képviselő úr elmondta - a közös adóforintjainkból kell majd megtéríteni.
