Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
1572 folyik, és azt lehet látni, hogy egyetlenegy fillér tartalékot nem jelentett a BKV és a fővárosi közösségi közlekedés számára ez a helyzet . Tehát erre is csak azt tudom mondani, hogy egy pótcselekvés. De vannak nagy eredményei ennek a Közlekedési Központnak, például az, hogy eldugta az ország és a főváros nyilvánossága elől az úgynevezett paraméterkönyvet, ami azt jelenti, hogy ebben a param éterkönyvben határozzák meg, hogy a 22es busz hányszor közlekedik, mennyi a menetideje és így tovább. Tetszenek tudni, hogy a mostani főpolgármester micsoda óriási vircsaftot rendezett a közgyűlésen az egész frakciójával együtt, amikor felmerült az a java slat, hogy ezt a paraméterkönyvet a főváros egyik bizottsága tárgyalja meg? Ezt korábban mindig a Fővárosi Közgyűlés tárgyalta meg, teljesen nyilvánosan, a sajtó nyilvánossága előtt. Miért kellett ezt most eldugni a Budapesti Közlekedési Központba? Milyen alapon határozza meg Vitézy Dávid, Almássy Kornél és más munkatársaik, hogy a 22es busz hogyan és miképpen járjon? Miért nem kérdezik meg erről a fővárosi embereket vagy azokat, akik ezt igénybe veszik? Végül szeretnék két állítással foglalkozni. Ez a tör vényjavaslat a legteljesebb álságosságot mutatja, amikor azt mondja, hogy verseny van a közösségi közlekedés és az egyéni közlekedés között; aközött semmilyen verseny nincs. A szegény ember nem tud autóval járni sem a lakásáról, sem az agglomerációból. A s zegény embernek egyetlenegy lehetősége van, hogy eljusson a munkahelyére, hogyha jár a villamos, jár a busz és jár a HÉV, ami lehetőleg legyen tiszta és lehetőleg legyen biztonságos, és ha már megvette a bérletét, akkor egy új csodálatos rendelkezés alapjá n a közterületfelügyelettel karöltve ne provokálják és ne zaklassák ötpercenként, hogy valóban vette jegyet. Végül a másik, amit szeretnék néhány percben, még a hátralévő percekben elmondani: azok a szakszervezetek, illetve azoknak a dolgozóknak a helyze te, akik a közösségi közlekedésben dolgoznak. Egyrészt ezek az emberek irgalmatlan körülmények között, 24órázva rengeteget dolgoznak. Felújítják az ócska buszokat, biztosítják azt, hogy bejöjjünk és hazamenjünk. Másrészt természetesen rendkívül, nagyon ko moly érdekérvényesítő képességük van, mert egy valódi közszolgálatot látnak el. Ezt a kormányzatnak figyelembe kell venni, tudomásul kell venni, és ezért kell velük olyan kollektív szerződést kötni, amely ezt a különbözőséget kifejezi, mert a kollektív sze rződésnek az a funkciója, hogy ezeket a pluszokat figyelembe vegye a dolgozók esetében. Ugyanakkor rendkívül súlyos dolognak tartom, és erre is tudnék számos más példát felhozni, amikor a politika, az aktuálpolitika igénybe veszi ezeket a mozgalmakat, igén ybe veszi ezeket a problémákat, és olyan szituációkat állít elő - erre most is találtunk bőven példát , amelynek az a vége, hogy a főváros közösségi közlekedése veszélybe kerülhet. Ezért én azt szeretném kérni nagy tisztelettel, szakítsunk ezzel a gondolk odással, gondolkodjunk együtt. Ezért ebből a törvényjavaslatból a 4. § (1) bekezdés a) pontját szeretném az önök figyelmébe ajánlani, és a többi szakaszt nyugodtan el lehet felejteni, hogy dolgozzuk ki a személyszállítás közlekedési koncepcióját, ez az Ors zággyűlés feladata. Ebben a Szocialista Párt szívesen együttműködik. Egyébként pedig ez a törvény semmi más, mint egy tüneti kezelés, és alkalmatlan a valódi problémák megoldására. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Kö szönöm szépen. Kettőperces reagálásra Babák Mihály képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! (A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István váltja fel.) BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném elmondani , hogy miben értek egyet Pál Tiborral és Steiner Pállal. Kérem szépen, egyetértünk abban, hogy a személyszállítás nagyon fontos kérdés, a gazdaság feltétele, és ha jól működik, akkor az ország gazdaságát is segíti. Ebben
