Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
1536 Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt állította, hogy a kormány elsorvasztja a hazai felsőoktatást, én azonban épp az ellenkezőjét állítom, vi ssza kell utasítanom a vádaskodásait, hiszen a 100 milliárd forintnyi intézményfejlesztési forrás, a sikeres felvételhez szükséges megemelt minimális pontszám, a Diákhitel 2 program nemhogy elsorvasztja a hazai felsőoktatást, hanem új életre kelti azt. Kös zönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről Pálffy István képviselő úr jelentkezett hozzászólásra: “Az Ecofin döntése előtt” címmel. Öné a szó, ké pviselő úr. PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A KDNP a maga részéről még eddig aránylag finoman fogalmazott brüsszeli ügyekben, de mindig is megvolt a véleményünk az Unió végrehajtó testületéről, hogy tudniillik kettős mércét alkalmaz, igazságtalan és méltánytalan mindaz, amit Magyarországgal szemben művel. Nem rejtettük véka alá azt a megállapításunkat sem, hogy az Európai Parlament magyarokat elítélő határozatát egy ilyen zűrzavaros ideológiai zsibvá sáron kereskedő politikusok furcsa koalíciója szülte, torz szülte. (Kovács Tibor: Kíváncsiak lennénk a kormány reagálására erre a beszédre! Majd a kormány véleményére is kíváncsiak lennénk!) De a mostani kufárkodás után ráillik az Európai Bizottságra néhán y erősebb kifejezés is annál, mint hogy egy vidéki kócerájt eligazgatni könnyebb dolog, vagy mint hogy középszerű, NB IIes edzők színvonalán állna - ezek finom megfogalmazások. Ugyanis most a Bizottság (dr. Józsa István közbeszól.) valóban a pitiáner kocs mai kártyacsalók becstelenségét meghazudtolva húzta elő a mandzsettájából az utolsó hamis kártyáját. Tisztelt Képviselőtársaim! Még 150 milliárd forintos, körülbelül félmilliárd eurós kiigazítást óhajtanak látni a magyar költségvetésben. Azon most ne is ak adjunk fenn, hogy Magyarország számára mit jelent ez az összeg, csak tegyünk egy összehasonlítást Görögországgal, ahova ennek az összegnek a 280szorosát, tisztelt képviselőtársaim, 140 milliárd eurót pumpáltak be. (Babák Mihály: Kilapátolták!) Nézzük csak a magunk esetét! Legutóbb a Bizottság 3,25 százalékos hiányt jósolt a jövő évre, amivel lényegében fenntartotta azt a saját maga által megfogalmazott aggodalmat, hogy nem teljesül a 3 százalékos magyar hiánycél. (Babák Mihály: Jósnők!) Ez alapozta meg azt a túlzottdeficiteljárási szakaszt, amelynek a következő életbelépése a mai döntés függvénye, a kohéziós pénzek egy részének megvonása. Erről dönt most az Ecofin - a pénzügyminiszter és az államtitkár úr ott ül Brüsszelben ezen az ülésen. A magyar kormány ugyanakkor, amikor ez a bejelentés az Unió részéről megtörtént, azonnal korrigált egy mozdulattal, bevállalta ezt a 3,25ös hiányt, megjelölte a kiigazítást, így az eljárás lényegében egy technikai kérdéssé vált. De most, tisztelt képviselőtársaim, kibújt a szög a zsákból, nyilvánvalóvá vált, egyszer csak emelték a prognózist, a Bizottság színt vallott ezzel. Aktualizálta úgymond - ilyen bürokrata nyelven - a prognózist, 3,6ra emelte, és semmi nem elég Brüsszelnek. Igazolódott az, amit a józan, realista n yugati elemzők is mondtak: kiderült az, hogy az Unió mindenáron büntetni akar - anyagilag és politikailag. Durván egymilliárd eurónyi penitenciát kíván kiróni a magyar gazdaságra, amely egyébként egy recessziós európai környezetben is túlteljesítette a 27ek európai átlagát, és néhány vezető nyugateurópai országot is megelőzött a mutatók tekintetében. (Babák Mihály: Úgy bizony!) Úgyhogy ha elragadtatnám magamat, akkor azt mondanám, hogy a Bizottság vért akar látni, de ez mégsem valami fikciós királydráma, hanem a nyers valóság, és vegyük észre, hogy Brüsszel minden eredményes magyar gazdasági erőfeszítés ellenére szankcionálni, büntetni és fenyíteni akar. (Babák Mihály a szocialista képviselők padsorai felé: Ők intézték!) Már látható an a jogalap sem érdekli, tisztelt képviselőtársaim. Ha teljesítünk, többet követel, ha bizonyítunk, újabb feltételeket szab, ha elérjük a hiánycélt, újabbakat jelöl ki, ha megoldjuk
