Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
149 gyakorlatilag az Európai Parlament - hadd használjam ezt a fogalmat - megalázásával születik, gyakorlatilag az Európai Parlamentet pórázon rángatták ebben a folyamatban, nem segíti a demokratikus Európa megerősödését, nem segíti az Európai Unió demokratikus deficitjének a felszámolását egy ilyen eljárás. De az se m segíti, hogy egyébként maga a kormányközi megállapodás néhány ponton az európai uniós joggal is ütközésben lehet. Arról pedig nem is beszélve, hogy azt gondolom, hogy távlatosan nézve ez az eljárás jó példája annak, hogy maga az európai politikai együttm űködés mint projekt, amely a második világháború után olyan nagy lendülettel elindult, és olyan szép terveket osztottak meg egymással Európa politikusai, az mára kifulladóban van sajnos. Az pont az ilyen eljárásoknak tudható be, amelyek nem a bátor európai együttműködésre, hanem egészen egyszerűen a tűzoltásra kívánnak építeni. Szóval igen, legyen egy közösen felépített demokratikus Európa, de ez az egyezmény és ez az eljárás, ahogy ez megszületett, nem ezt a célt szolgálja. Egyetértek azzal is, hogy már rö vid távon valamit tenni kell annak érdekében, hogy ezt a válságot, ami Európában kialakult, kezelni tudjuk. Egyetértek azzal, hogy nagyon világos jelzést kell küldeni a piaci szereplőknek arra nézvést, hogy hiába spekulálnak, nem lesz mire. Adott esetben e gy hasonló típusú egyezmény alkalmas lehet arra, hogy elébe menjen ilyen spekulációs támadásoknak, tőkemenekülésnek, ezért azt kétségtelenül el kell ismerni, hogy ennek az egyezménynek is van egy ilyen hatása. Ezt itt a kormány részéről is megemlítették, h ogy csökkenti a magyar állampapírok kockázati felárát adott esetben, ha egy ilyet aláírunk. Én ezt készséggel elismerem, hogy valamit tenni kell, sőt még azt is elismerem, hogy nem lehet Németországot vagy az Európai Uniót mindenért felelőssé tenni. Olyan értelemben mindenért, hogy az európai periféria hátrányáért teljes egészében nem lehet felelőssé tenni sem a németeket, sem az európai integrációs modellt. Tehát az, hogy Magyarországon az oktatási rendszer olyan, amilyen, és az emberek, mint a legfontosab b résztvevői a gazdasági folyamatoknak, nem tudnak részt venni az oktatási rendszerben, ez nem elsősorban az Európai Unió hibája, hanem a mi hibánk, és sajnos nem látom, hogy ez a kormány jó irányba tett volna lépéseket. Tehát nem gondolom, hogy kizárólag az EU hibája lenne az, hogy a periféria hátrányban van. De ezzel együtt nem lehet zárójelbe tenni azt, amit korábban elmondtam, azt, hogy nagyon súlyos versenyhátrány származik ebből az integrációs modellből, egy olyan súlyos versenyhátrány, amit nem tud e llensúlyozni a kohéziós és strukturális alapok rendszere. Éppen ezért értek egyet azzal, hogy a Monetáris Uniót ki kell egészíteni egy költségvetési unióval, de ez nem egy költségvetési unió. Ez egy fiskális konzervativizmus bebetonozására tett kísérlet eu rópai szinten, nem egy költségvetési unió. Költségvetési unió van az Egyesült Államokban, meg van Indiában, de ez nem költségvetési unió. Költségvetési unió az lenne, ha érdemi, masszív tőketranszfer történne a centrumországokból a periféria országaiba, az okba az országokba, ahol azokra a pénzekre valóban szükség van. Ez az, amire utaltam, hogy ez az, ami történt Németországon belül is. Akkor zárásként még egy szempont, ami szerintem egy nagyon fontos választóvonal a között az álláspont között, amit Gyurcsá ny Ferenc képviselt, és amit az LMP képvisel, és ez a protestáns etikára és a mediterrán munkakultúrára vonatkozó megjegyzése. Kétségtelen, hogy van a szerveződésnek egy ilyen olvasata is, egy lehetőség, hogy így olvassuk, hogy ez majd a protestáns országo k munkaetikáját erősíti meg és honosítja meg majd Európa más régióiban. Ugyanakkor szerintem nem lehet arról megfeledkezni, hogy Németország előnye vagy az európai centrum országainak az előnye nem kizárólag, sőt nem is elsősorban ezekből a kulturális külö nbségekből fakad. Hogyha fogalmazhatok egy kicsit kiélezetten: igen, Németországnak kell megfizetnie az eurókötvényekért, Németországnak kell viselnie az európai kockázatközösségért a költségvetési felelősséget. Ugyanis kérdem én: ki fizeti meg a német exp ort árát? Ki az, aki elfogyasztja a német
