Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - A máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ÉKES ILONA (Fidesz):
1470 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások k övetkeznek. Elsőként megadom a szót Ékes Ilona képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. ÉKES ILONA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogyan bizottsági előadóként már jeleztem, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallás ügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló, H/5904. számon benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, talán nem véletlenül, hiszen Máriapócs sok egyéb me llett a nemzeti összefogást is szimbolizálhatja. Egy 1698as jegyzőkönyv “Rövid és hiteles értesítés a kegyelmek nagy Anyjának, pócsi Szűz Máriának első csodálatos és könnyező képe eredetéről és átviteléről” címmel számol be a következőképpen: “Pócs Magyar országban, Szabolcs vármegyében fekvő kis falu. Ez azon helység, mely birtokában van egy görög szertartású katolikus, a római Szentszékkel egyesült templomnak, amelyben a nevezett Máriakép a többi képek között látható volt, és nem valami különös módon, de rendesen tiszteltetett, mint egyéb Máriaképek, főképpen, mivel a folytonos háborúk és veszélyek között a templom nem annyira az istentisztelet végzésére használtatott, mint inkább a lakosok házi eszközeinek raktárául szolgált. Az említett szentkép előtti oltáron azonban mégis kedvező időben az ünnepélyes szentmiseáldozat bemutattatott. S íme! 1696. évi november 4én, amely nap vasárnapra esett, Eőry Mihály nevű földműves szentmise közben egyszerre észreveszi, hogy ezen a képen az Isten anyja mindkét szemé ből könnyek bőségesen folynak; eltelve csodálattal a rendkívüli esemény fölött, csakhamar figyelmesekké teszi a körülállókat, kik késedelem nélkül hozzá jövén ugyanezt csodálják, és hogy azt látták, arról későbbiekben bizonyságot is tettek. Ezen szentkép s züntelenül, minden megszakítás nélkül 14 teljes napon át sűrű könnyeket hullatott annyira, hogy ezen szokatlan csodának a híre nemsokára az egész környéken elterjedt, és a nép különféle helyekről e nagy látványosságra nagy tömegekben összegyűlt.” Sokakban felmerülhet a kérdés, amit az emberi jogi bizottság tagjaként magamnak is fel kell tennem, méghozzá egy jelen országgyűlési határozat elfogadásával nem sértjüke az alaptörvény VII. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja: az állam és az egyházak különvált an működnek. Ahogyan felszólalásom elején is mondtam, Máriapócs a hívőknek kegyhely, azonban úgy vélem, a hely több jelentéséből adódóan minden magyar ember a nemzet számára jelentőséggel és értéktartalommal bíró jelkép is egyben. Továbbá szeretném felhívn i tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés rögzíti, hogy az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal. Ennek az együttműködésnek megfelelő példája lehet Máriapócs és az előttünk fekvő határozati javaslat. A Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye felállításának századik évfordulója pedig megfelelő alkalom ahhoz, hogy kinyilvánítsuk: a magyar görög katolikus közösség társadalmi szerepvállalása érték az egész ország számára. A missziósszolgálat a há trányos helyzetben lévő embertársaink körében állami megbecsülést érdemel. Máriapócs jelentőségét és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepét jól mutatja Romzsa Tódor boldoggá avatott munkácsi görög katolikus püspök vértanú élete és munkássága. Tevékenysége a nemzetiségek közötti párbeszédnek is szép példája. Magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején, amely az akkor birtokba vett új t erületeken a görög katolikus egyház megszüntetésére irányult, püspökként Romzsa természetesnek tartotta, hogy ezzel a békés ellenállás alapját választotta, és határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását. Kitartásra és egységre szólította p apjait és híveit. Az ellene elkövetett merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt, de ez mégsem következett be. A püspök 1947. november 4ei temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Boldoggá avatása 2001ben történt meg.
