Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP):
142 Ennek a válságnak a megoldásában a gazdasági fegyelem bár fontos része a válság kezelésének, önmagában nem oldja meg az Európai Unió gazdasági problémáit, sőt tulajdonképpen, ha csak ezt az egyezményt nézzük önmagában, mint egyedüli megoldást, ez még akár súlyosbíthatja is a helyzetet. Egyszerre kell gazdasági növekedést és a kölcsönös bizalmat erősítő lépéseket tennünk. A gazdasági növekedés és a kölcsönös bizalomerősítő lépések hiányában ugyanis egy spirálba kerültünk bele, amiből nem fogunk tudni kilépni, hiszen ilyen helyzetben a bankok visszafogják a hiteleket, a lakosság, ha van még jövedelme, a keletkezett jövedelemből nem fogyasztásra költ, hanem inkább a megtakarításait növeli. A vállalatok, miután nincsen hitel és nincsen nö vekvő kereslet, ezért a vállalatok nem növelik a termelő kapacitásaikat, és ennek következtében nincs gazdasági növekedés, nincs foglalkoztatásnövekedés. (22.50) Tehát önmagában a válság kezelésének egyik lába nélkül, a gazdaság növekedése és a költségveté si bizalom helyreállítása nélkül, tehát egyik láb nélkül sem lehet a helyzetet megoldani. Ezért mondjuk mi azt, hogy erre az egyezményre szükség van, és ez az egyezmény szükséges ugyan, de nem elégséges. A szerződés mellett további rövid és hosszú távú meg oldásokra van ezért szükség, ezeknek egy részéről már volt szó, de engedjék meg, hogy egypár szóval én is hadd említsem meg őket. Az európai szocialisták a magyar szocialistákkal együtt erről elkészítettek egy javaslatcsomagot, amelynek néhány elemét szere tném ismertetni. Először is javasoljuk, hogy kerüljön bevezetésre egy pénzügyi tranzakciós adó, amelynek kettős célja van: egyrészt az üzleti célú pénzügyi tranzakciók megadóztatásával mintegy 5055 milliárd eurónyi költségvetési bevételt lehetne generálni az európai uniós költségvetésben. Azonban ennek van egy másik nagyon fontos szerepe is, mégpedig az, hogy a pénzügyi tranzakciók világából, tehát a spekulációs pénzügyi műveletekből a rendelkezésre álló tőkét átirányítaná a reálgazdaság megfinanszírozásár a. A pénzügyi tranzakciós adó mellett rendkívül fontos lenne, hogy a pénzügyi ágazat szabályozását is szigorítsuk. Bizonyos szereplők kimaradtak, mondjuk, a tavalyi év pénzügyi ágazatot illető szigorításaiból. Számításaink szerint mintegy 1025 százaléka a befektetéseknek továbbra is a magánbefektetési alapokon - angol nevén private equipment foundon - és a kockázati fedezeti alapon vagy hedge foundokon keresztül megy. Ezek szabályozása teljesen megoldatlan, és gyakorlatilag ezeken az alapokon keresztül a r eálgazdaságtól hatalmas mennyiségű pénz kerül gyakorlatilag a virtuális pénzügyi világba. Tehát ezeknek a szabályozása feltétlenül szükséges. Scheiring Gábor beszélt az adóparadicsomok vagy az offshore rendszeren keresztül eltüntetett jövedelmek szabályoz ási kérdéseiről is, és ez is rendkívül fontos. Így is a keletkezett jövedelmeknek, egyes számítások szerint 20 százaléka is eltűnik a reálgazdaság elől, amit egy megfelelő szintű európai, illetve világszintű szabályozással a reálgazdaság irányába lehetne t olni. Szó volt az eurókötvényekről is, ez szerintem egy rendkívül fontos dolog. Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy az eurókötvényekkel az a baj, hogy az eurókötvények tulajdonképpen részben vagy egészében kiváltanák a tagállamok saját államadósságát, vag yis ez az államadósság megosztódna, mondjuk, a német és a periférián lévő gazdaságok között. Én azt gondolom, hogy ez kellene hogy legyen az ára egy ilyen pénzügyiköltségvetési szigort rögzítő fiskális megállapodásnak, hiszen az eurókötvények azt jelenten ék, hogy természetesen az Európai Unió tagállamai megosztanák egymás között a gazdaságukban lévő különbségekből adódó kockázatokat. Tehát természetesen ez a németeknek kevésbé lenne egy támogatandó, elfogadható javaslat vagy megoldás, nyilván ők is állnak ennek leginkább ellen, hiszen így az ő kockázati feláraik növekednének, hiszen részt kéne vállalniuk, mondjuk, a magyar államadósság megfinanszírozásából, vagy amennyiben mi ebben első körben nem vennénk részt, akkor a periférián lévő eurótagállamok kockáz atának a megfinanszírozásából. Viszont ezen tagállamoknak a kockázati felára jelentősen csökkenne, és esélyük lenne arra, hogy kitörjenek abból az adósságválságból, amibe belekerültek.
