Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - „Megemlékezés napja a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról” szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - MURÁNYI LEVENTE (Jobbik):
1354 A Magyar Dolgozók Pártja 1953. júniusi párthatározata a kulákkérdésben is lényeges változást hozott. Ugye, meghalt 1953. március 5én Sztálin. A határozat megállapította, hogy súlyos hibák történtek a kulákság korlátozásának terén is . A korlátozás politikáját gyakorlatilag mindinkább a felszámolás politikája váltotta fel. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kulákok összes földterülete az utóbbi öt év folyamán az eredetinek mintegy 30 százalékára zsugorodott. A helyzet éleződését érezv e az ülésen felszólalt Nagy Imre is, az a Nagy Imre, aki 1952 januárjától novemberéig begyűjtési miniszter volt, november 14től pedig a Minisztertanács elnökhelyetteseként az összes mezőgazdasági jellegű minisztériumi felügyelet hozzá tartozott. Hozzászól ásában felsorolta mindazokat a negatívumokat, amelyek az ülésen felszínre kerültek. Kiemelten foglalkozott a kulákkérdéssel: gazdaságpolitikánk köréből egy kérdést kívánok kiemelni, mondta, amelynek gazdasági és politikai szempontból is nagy jelentősége va n. Amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban fokozottabban előtérbe kerül a kulákság elleni harc, rá kellett jönnünk, hogy ez a harc a gazdasági és politikai térről tisztán adminisztratív térre terelődött, éppen a kuláklisták által. (2 3.10) A kulákság elleni harcot adminisztratív útra terelni pedig egyet jelentett a kulákság törvényen kívül helyezésével, az önkényeskedéssel, ami elkerülhetetlenül a kulákság likvidálását vonta maga után. A kuláklistának tehát jelentős szerepe volt abban, hogy a párt letért a kulákság korlátozásának helyes politikájáról. A kuláklista másik súlyos következménye az volt, hogy a helyi szervek a kulák fogalmát teljesen összezavarták, kuláknak minősítették, és kuláklistára tették, akit éppen jónak láttak, miköz ben a harag és a bosszú széles teret kapott falusi párt- és tanácsszerveink vezetőinek rendkívül hiányos politikai felkészültsége következtében. Így jöttek létre a kiskulákok, az ipari kulákok, az értelmiségi kulákok és így tovább. A kulák fogalmát egyre i nkább kiterjesztették a középparasztokra, sőt az utóbbi időben a kisparasztokra is, velük töltötték fel sok helyen a megüresedett helyeket a kuláklistán. Ilyen módon a kuláklista - ahelyett, hogy valóban a kulákokat tartotta volna nyilván, és leválasztotta volna a parasztság többi rétegéről - lényegében összekeverte a dolgozó parasztokat, főképpen a középparasztokat a kulákokkal, ezért nem tudta a dolgozó paraszt, hogy holnap nem kerüle a kuláklistára. A kuláklista a dolgozó parasztot a kulák mellé állítot ta, amit országszerte tapasztalhattunk az utóbbi időben. A kuláklista, amely kezdettől fogva elhibázott rendszerszabály volt, kedvezőtlenül hatott politikánkra, és jelentős része volt abban, hogy a dolgozó parasztságunk körében megrendült a bizalom a népi demokratikus jogrendünk iránt. Ezért javasoljuk, hogy visszatérve a kulákság korlátozásának a jelenlegi szakaszon egyedül helyes politikájára, szüntessük meg a kuláklistát. Ha a dolgozó parasztsághoz, elsősorban a középparasztsághoz való viszonyunkat a tar tós szövetség alapjára akarjuk helyezni, és vele a baráti viszonyt meg akarjuk erősíteni, márpedig meg kell erősítenünk, ha meg akarjuk szüntetni falun a törvénytelenségeket, a túlkapásokat, és helyre akarjuk állítani a jogbiztonságot, márpedig ezt akarjuk , akkor amint ezt a Politikai Bizottság javasolja, a kuláklistát meg kell szüntetni. A júniusi párthatározat ellenére a kuláklistán szerepelő gazdálkodók helyzetének rendezésére nem került sor. Ennek egyik oka biztosan az volt, hogy a júniusi határozat elr endelte a kuláklisták eltörlését, ugyanakkor hangoztatta, hogy a kulákok korlátozását és elszigetelését folytatni kell. De ha nincs kuláklista, akkor milyen új módszereket találjanak ki? A másik probléma az volt, hogy az 1949ben felállított, de évenként v áltoztatott és még 1953 márciusában is újra feltöltött kuláklista teljesen bizonytalanná tette a valóban kizsákmányoltnak tekinthető parasztok számát. Itt sajnos az a baj, hogy a kutatási eredmények zavarosak, mert hallottam itt már az előbb a számokat, én más számokat találtam. Ez egyébként jellemző, hogy a rendszerváltás kormányai, illetve a rendszerváltás óta működő regnáló kormányok egyike sem volt
