Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1330 szerint, nem kettővel, de ezek végül is olvasószerkesztői kérdések. Ilyen szempontból is azt hiszem, hogy egy ilyen igényes munka nem szerencsés, hogyha ennek a színvonalát formai hiányosságok, helyenként elírások, helyesírási hibák rontják. Köszönöm s zépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először Józsa társelnök úr őszinte szavaira szeretnék röviden reagálni, amiben azt fejtegette, hogy gyakorlatilag indokolatlan volt ez a vizsgálódás, hiszen a cukor egyébként is egészségtelen. Örülök, hogy néha azért MSZPs képviselőtől is lehet ilyen őszinte mondatokat hallani. Ezek szerin t akkor önöknél a fehér kenyér vagy a disznó, tojás, tej is valószínűleg felesleges ágazat, hiszen ezekről is már elhangzott, hogy egészségtelenek lehetnek, még ha jól tudjuk, hogy ennek jelentős része nem fedi a valóságot. Számomra egyébként személy szeri nt is rengeteg tapasztalatot jelentett részt venni a cukorgyárak privatizációjában, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreform során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság munkájában. Az egyik ilyen tapasztalatot ma már sokszor emlegettük itt az amnéziával kapcsolatban, tényleg, az embernek néha az volt az érzése, négyöt meghallgatott után is már, hogy az egészségügyi bizottságnak is részt kellene vállalni a ebben a feladatban, mert ez egy nagyon furcsa betegség, amit itt feltételeztünk, vagy amivel itt találkoztunk. Komolyra fordítva a szót, a jelentést nem kívánom részletesen elemezni, hiszen ezt már az előttem szólók kiválóan megtették, azonban azt ki kel l emelnem, hogy személy szerint rendkívül fontosnak tartom azt, hogy azok, akik részt vettek ebben a bizottságban, illetve akik a jegyzőkönyvek alapján megnézik majd a munkánkat, azok azért egy elég világos képet kaphatnak arról, hogy milyen módszerekkel é s mennyire álságos gondolatmenettel lett tönkre téve a magyar élelmiszeripar. És nagyon sajnálom, hogy akik viszont kizárólag a jelentés alapján akarnak majd tájékozódni ebben a kérdésben, azok majd egy jóval homályosabb képet fognak kapni, hiszen a 80as évektől világosan lekövethető az a folyamat, hogy a különböző kormányok az élelmiszeripart a külföldi, általában ellenérdekelt feleknek hogyan is játszották ki, és itt majdnem mindegy is, hogy a kommunizmusról vagy későbbi polgári vagy szocialista kormányo król beszélünk. Tény, hogy a meghallgatások során több érintett, főleg a cukorgyárak vezetői, menedzsmentje elmondta, hogy politikai hovatartozás nélkül nem kaptak segítséget a talpon maradáshoz. És itt már nemcsak a már említett, a 90es évek közepére mag yar kézben maradt öt cukorgyár forgótőkeigényének elutasításáról beszélek, hanem arról is, hogy a meghallgatottak - azokról beszélek, akik nem a mutyikban voltak érintettek - elmondták, hogy számtalan formában és módon kérték a kormányokat, hogy a cukor ké rdését államilag szabályozzák, oldják meg, hiszen import, exportár és területszabályozás nélkül nem lehet, és nem is érdemes Európában répát termelni vagy cukrot gyártani. Ezt az egyes elmondottak alapján már több mint száz éve tudjuk, és mégis a cukorren dtartásra irányuló igényüket színtől függetlenül egyetlenegy szaktárca sem vette komolyan, egészen addig, amíg nem játszották át az összes cukorgyárat. Úgy gondolom, hogy ezek nem összeesküvéselméletek, amiket itt elmondtam, hanem a magyar tulajdonú gyára k ilyen irányú ellehetetlenítése mögött igenis külföldi tulajdonban lévő gyárak tulajdonosai álltak, illetve ezek a további terjeszkedés reményében gyakoroltak nyomást, és ki kell mondani, hogy talán a megfelelő helyen, a megfelelő embereket zsebükben tart ották, és így jutottunk el eddig a folyamatig, amelynek végül is ez a jelentés lett a jelenlegi állomása. Ez folyamat, úgy gondolom, hogy az elmúlt 25 évben végigkövethető, és sajnálom, hogy ezt a jelentés egyáltalán nem domborítja ki, nem emeli ki jobban, és a Jobbik részben ezért is tartotta ilyen formában elfogadhatatlannak a jelentést.
