Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Jakab István): - FONT SÁNDOR, a vizsgálóbizottság társelnöke, a napirendi pont előadója:
1300 nagy vesztese a szőlészeti és a bortermelés, de ugyanebbe a körbe tartozott sajnos a cukoripar. Egy erőteljes leépítési programba fogtak, amelynek az a lényege, hogy akik rendelkeznek termelési k vótákkal, minél nagyobb mennyiségben ezt adják vissza, vonják ki örökre ezt a termelési kapacitást, ennek ellentételezését megteszik, és az így kialakult csökkentett kapacitással működve az európai uniós egyéb országoknak a meglévő, a fennálló esetleges kr istálycukorhiányt DélAmerikából, konkrétan Brazíliából kell pótolniuk. Az akkori kormány dilemmába került, hogy mit kezdjen ezzel a felvetéssel. A magyar kormányzat a jelentés alapján és véleményem szerint is teljesen elhibázott stratégiát követett. Sajná latos módon azokhoz az országokhoz csatlakozott az Unióval való vita folyamán, amely országok egyébként külföldiként tulajdonnal rendelkeztek a magyar cukorgyárak tekintetében, azaz a német, osztrák, francia és angol lobbicsoporthoz kapcsolódott, abban bíz va, hogy néhány támogatási százalékos mértéket és leépítési ütemet meg tudnak változtatni. (18.40) Nem az egész cukorreform ellen tiltakozott, mint a markánsabb, Lengyelország által vezetett csoport, hanem a kis alkuk pozíciója stratégiát folytatta. Olyann yira, hogy Gráf József a bejelentett cukorreform kapcsán azt mondta, hogy ez érthető, elkerülhetetlen és meg kell oldanunk, tehát Magyarország támogatni fogja ezt a cukorreformot. Végig ezt az elhibázott stratégiát követték. 2005ben, amikor a szabályozók már döntési helyzet elé kerültek, először Glattfelder Béla európai uniós fideszes képviselő, majd Tabajdi Csaba MSZPs uniós képviselő egymástól teljesen függetlenül sajtótájékoztatót tartanak, és jelzik, hogy nagyon nagy veszélyeket jelent a magyar straté gia, hiszen ha beleegyezünk egyáltalán a kvótavisszaadás kérdésébe, az nálunk negatív eredménnyel járhat, merthogy itt külföldiek tulajdonolják ezeket a cukorgyárakat. Tehát nekik nem fáj, egyáltalán, ha a kvótát nem a saját anyaországukból fogják visszaad ni, mondjuk, a német cukorgyártók nem a német területen működő cukorgyárak kvótáit adják vissza, hanem majd a magyarországi cukorgyári kvótákat. Mint említettem, Tabajdi Csaba is ugyanerre a következtetésre jutott, és Glattfelder Béla is. Végül a két képvi selő együttes sajtótájékoztatón hívja fel az akkori szocialista kormány figyelmét, hogy Gráf József ne ezt a stratégiát kövesse, mert ebből óriási baj lesz. Gráf József nem fogadja meg a mindkét oldalról érkező intő tanácsot. A kormány, akkor már a második kormány ebben az időszakban, szintén úgy dönt, hogy ezt a reformot gyakorlatilag támogatni kell, csak stratégiai pozíciókat kell szerezni az egyes alkuk folyamán. 2005 decemberében Gráf József megszavazza az első körű változatát a reformelképzelésnek. 200 6 februárjában, amikor a végsővégső szavazás van, Gráf József szintén igennel szavaz. Hozzáteszem, hogy több ország természetesen ellene szavazott ennek a reformnak. (Gőgös Zoltán: Mégis meglett!) Itt, ebben a pillanatban eldőlt a magyar cukorgyárak sorsa , mert tudni kell, hogy a kvótával nem egy ország mint kormány, vagy bármilyen felhatalmazott szerv rendelkezik, hanem a cukorgyártók, a cukorgyárak és azok tulajdonosai. Magyarul: ha egyszer zöld utat engedünk egy kvótavisszaadásnak, többé egy kormány ebb e nem szólhat bele, a szereplőkre van bízva, hogy ez a visszaadás megtörténike vagy sem. Gráf József azt mondta, hogy ő soha nem szavaz meg olyan döntést, amely egyetlenegy magyar cukorgyár bezárásához hozzájárulna. Hát, ezt a kijelentését sokszorosan és csúfosan megcáfolta az élet és az ismert történet, hogy azonnal elkezdődtek a cukorgyárak bezárásai, folytatódtak, de felgyorsultak. A cukorgyárak tulajdonosai a 400 ezer tonna kvótából 300 ezret adtak vissza, azaz a magyar termelés 75 százalékát, és ezzel a 300 ezer tonnás éves magyar fogyasztást csak megint megemlítem. Összességében Kaposvár maradt talpon 100 ezer tonnával, 105 ezer tonnával, hogy pontos legyek, és ez azt jelenti, hogy a 300 ezer tonnás éves magyar fogyasztást 200 ezer tonna importtal kel l pótolnunk.
