Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GYURCSÁNY FERENC (független):
129 Ugyanakkor ennek a megállapodásnak lesz egykét súlyos következménye. Az egyik következmény, amiről elég szégyenlősen szoktunk itt beszélni, hogy elég világos, hogy az Unió hatalmi központja egy re közelebb kerül Németországhoz. Németország befolyása ezen megállapodás megkötésével és annak következményeivel az Európai Unióban az eddigieknél is meghatározóbb lesz, lesz ennek egy kulturális következménye. Ez a megállapodás nem egyszerűen számokat ta rtalmaz, hanem mondjuk úgy, hogy az Unió északi tagországainak weberi értelemben használt protestáns gazdasági kultúráját teszi majd dominánssá. Hogy Magyarország ezt szeretnée magára nézve vagy nem szeretné, erről érdemes itt vitatkozni. Azt gondolom, ho gy ha egymással szemben áll alapvetően a mediterrán periféria kultúrája és ez a fajta gazdasági protestantizmus, akkor Magyarországnak inkább az az érdeke, hogy ez utóbbi legyen meghatározó és domináns. De ez egy valóságos dilemma, ez egy valóságos vita, h ogy akarjae ezt Magyarország, vagy sem. Pokoli nagy távolságok vannak a parlamentben képviselt álláspontok között. Gaudi képviselőtársam azt mondja, hogy ez gyarmatosítás. (Dr. GaudiNagy Tamás: Így van!) Ha ő ezt képviseli, akkor azt gondolom, ennek az k ell hogy legyen az adekvát következménye, hogy ő és a pártja azért kell hogy síkra szálljon a választók előtt, hogy Magyarországnak el kell hagynia akkor ezt a gyarmatot, akkor fel kell szabadítani Magyarországot. (Dr. GaudiNagy Tamás: Így van! Nem figyel sz, erről beszélünk már másfél órája!) Ez az egyik álláspont. Én ezzel természetesen nagyon nem értek egyet, de ha ez az álláspontja önöknek, akkor nem kell amiatt megsértődni, hogy úgy értjük az önök álláspontját, hogy önök ki szeretnének lépni az Európai Unióból. (Dr. GaudiNagy Tamás: Pontosan így van! Jól mondod!) Én azt gondolom, hogy ez Magyarország számára nem lenne jó. Azok, akik Uniópártiak, azok is többfajta fogalmat használnak. Önök is inkább egyetértenek a nemzetek Európája kifejezéssel, bár ős zintén szólva ez és a gyarmattartó, gyarmatként viselkedő Brüsszel nem nagyon férnek meg szerintem egy lapon, de mindegyikünk érti, mert ezt muszáj elmondani a választóknak, meg nekünk szembesülni ezzel, hogy ezekkel a megállapodásokkal megyünk egy föderat ív Európa felé. (Dr. GaudiNagy Tamás: Így van, ez az, amit nem szeretnénk.) Hadd mondjam el, hogy egyébként én ezt személy szerint támogatom. Nem tekintem hazaárulásnak sem azt az álláspontot, sem ezt az álláspontot. De nem érdemes szóvirágokkal eltakarni a lényeget, teljesen világos, hogy ha 2003ra hivatkoznak, amikor a nemzetek Európája volt a meghatározó közös eszmei talapzat, akkor ahhoz képest a mai napig, 2012ig érdemi és jelentős elmozdulás volt a föderatív Európa irányába, és ezzel a megállapodás sal is ez fog történni. Én a magam részéről ennek örülök. (Dr. GaudiNagy Tamás: Mi nem.) Azt gondolom, hogy jó lesz, ha az én gyermekeim egy demokratikusan felépülő, Európa polgárai által közösen, több szinten választott nemzeti és európai kormányzás kere tei között, egy erős demokratikus közösségnek a polgárai lesznek. (Dr. GaudiNagy Tamás: De nem demokratikus ez a közösség!) (22.00) Én ennek örülök. Azt gondolom, hogy a jövendő nemzedék magyar gyermekei így ahhoz megközelítő esélyekkel fognak rendelkezni tudományban, művészetben, üzletben és más területeken, mint mondjuk, az Egyesült Államok gyermekei. Én úgy gondolom, hogy ha választanom kell aközött, hogy izolálom Magyarországot, vagy hogy egy nagy demokratikus politikaikulturális közösség részeként fo gom mindezt képviselni, inkább az utóbbit gondolom, de el tudom fogadni, hogy önök gyökeresen mást gondolnak ettől. Az elmúlt hónapok vagy elmúlt hetek vitáinak egyik kulcsfogalma a szuverenitás kérdése. Ebben a vitában is újra és újra ez felbukkan. A szuv erenitás ügye az önállóságukért, szabadságukért megküzdő nemzetállamok nagy központi politikai törekvése, ezeknek a politikai törekvéseknek a sűrítménye. A szuverenitás ügye a nemzetállamok kialakulásának egyik legpozitívabb története, ezért én aztán pozit ívan is tekintek rá, de szerintem tévedésben vannak önök akkor, amikor
