Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1252 Tehát a kormány az egyik kezével ad, a másik kezével ugyanazoktól elvesz. De az emberek nem ostobák, hogy ezt ne ven nék észre, és sajnos a társadalom nincs olyan helyzetben, hogy a többségének ne tűnne fel, ha havonta pár ezer forinttal kevesebbet visz haza. Ebben a javaslatban pedig kiveszik a munkaügyi ellenőrzés alól a közszféra bérkompenzációjának a vizsgálatát, mon dván, hogy ott már hivatalból végrehajtották. Akkor ezt itt és most tisztázzuk le, hogy nem, nem hajtották végre a közszférában a bérkompenzációt, nem kapott mindenki kompenzációt, úgy voltak vele, hogy aki kap gyermekek után járó adókedvezményt, az legyen vele boldog, és ne kilincseljen még kompenzációért is. Továbbra is a bruttó 300 ezer forint alatt keresőkről beszélünk. A kormány január 26án határozatot fogadott el arról, hogy az eddigieken túl további jogszabályi módosításokkal is elő kívánja segíteni a bérek nettó értékének megőrzését; például ez a javaslat is vélhetően annak része, és ebből arra következtetünk, hogy még számítani lehet majd továbbiakra. Január 1je óta működik a kormány szerint a bérkompenzáció első lépcsője, az összes munkavállaló b érét megemelő munkáltatók az elvárt béremelés öt százalék feletti részét kitevő összeget visszatarthatják szociális hozzájárulási adójukból. Tehát - mint az a javaslat általános indokolásából is kiderül - a kormány vé gre elismerte a Jobbik által számtalanszor elhangzott érv igazságát, belátták, hogy a magyar kis- és középvállalkozási szektor túlnyomó része nem képes még az ötszázalékos bérkompenzációt sem kifizetni, bármivel is fenyegessék őket, és bizony csökkentek a nettó fizetések. Illetve, ha nagyon rájuk rémisztenek, vagy a túlélésüket jelentő pályázatoktól akarják megfosztani őket, akkor inkább elbocsátással teremtik meg a megmaradt dolgozók bérének megemeléséhez szükséges fedezetet, vagy végül csődbe mennek. Ezér t most úgy döntött a kormány, hogy pályázati rendszert kíván létrehozni, és úgy próbálja visszajuttatni a munkáltatók számára adott esetben a szükséges támogatást. Tehát amit elvettek, azt most pályázati úton visszaadják. Érdemes lenne egy számítást végezn i, hogy vajon az összes adójóváírást tekintve, amit megspórolt a kormány, ha kiszámolják, hogy mennyibe kerül ez a kompenzációs rendszer a bürokratikus fenntartásával és a szabályokkal, az ellenőrzéssel, mindennel együtt, véleményem szerint egy negatív szá m jönne ki. Összességében véve jobban jártunk volna, ha az egészet úgy hagyják, ahogy volt. Sarkosan fogalmazva ebben a javaslatban tulajdonképpen kiskapukat kínálnak a munkáltatóknak. A munkaügyi ellenőrzéseknek már nem kell kötelezően minden vizsgálat es etén kiterjedni a bérkompenzáció megvalósulására, mert azt egyfajta kegyként gyakorolják a munkáltatók felé. Kérdés, hogy mi alapján dől el, hogy vizsgáljae az ellenőr, vagy sem. A munkáltatónak kell majd valahogy elérnie, hogy adott esetben őt ne vizsgál ják ilyen szempontból? És ha mégis vizsgálnák és hiányosságot találnak, akkor is mentesül a munkáltató a negatív következmények alól, amennyiben az ellenőrzés napjáig visszamenőleg rendezi a béreket. Ha csak a központi költségvetésből finanszírozott pályáz atokon kíván részt venni, akkor pedig már elég, ha csak a munkavállalók kétharmadának kompenzációját végzi el, ilyen esetben már nem veszíti el a jogosultságát ellenőrzés esetén sem. Ez további kérdést vet fel, hogy mi alapján dönti majd el a cég, hogy az alacsony keresetűek közül kik azok, akiket kompenzál, és kik azok, akiket nem. Nyilvánvalóan a gyermekkedvezményben részesülők lesznek azok, akik nem fognak kompenzációt kapni, tehát tulajdonképpen ezt a fajta hátrányt, illetve ezt a fajta összefüggést meg próbálják az állami szférából immár a versenyszférára is átvinni. Azzal pedig tisztában lehet mindenki, hogy a lepusztított munkaügyi hatóság milyen eséllyel jut el a munkáltatókhoz ellenőrzésre. Összességében az ellenőrzést a kormány vagy nem akarja, vagy már nem tudja végrehajtani, és ezek a módosítások ennek beismerését jelentik tulajdonképpen. Illetve tulajdonképpen sakkozásra, trükközésre kényszerítik a munkáltatókat, mert a munkáltató megteheti, hogy inkább nem emel bért és kockáztat, hogy vajon eljute hozzá ez a lepusztult
