Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1246 gondoljuk, hogy az a 178 milliárd forint, ami a kormány jóvoltából és az Országgyűlés döntése alapján bérkompenzációra rendelkezésre áll 2012re, megteremti annak a feltételeit, hogy mind több alacsony keresetű munkavállaló a munkáltató, a munkaadó szerepvállalásával hozzájusson a bérkompenzáció összegéhez. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka B urány Sándor képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr! BURÁNY SÁNDOR , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A naptár szeszélye ú gy hozta, hogy egykét órával az általános vita megkezdése előtt két tudós sajtótájékoztatót tartott Budapesten. A két tudós egyike Daniel VaughanWhitehead, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO bérpolitikai szakértője, párizsi professzor, másikuk pedi g Köllő János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A sajtótájékoztató általános vitánk tárgyáról, a bérkompenzációról szólt. Engedjék meg, hogy bevezetésképpen idézzem ezeket a szakértőket. Daniel VaughanW hitehead professzor úr azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy egyszerű és jól átlátható bérkorrekciós rendszerre van szükség, különben a munkavállalók maguk is demotiválttá válnak. Ehhez pedig Köllő János úr azt tette hozzá, hogy a vállalatok lényegében ebbe n a rendszerben, amit ez a törvényjavaslat létrehoz, meg vannak zsarolva, hogy emeljék azon munkavállalóik bérét, “akik az adórendszer változásaival rosszul járnak”. Aki pedig ezt nem teszi, nem kaphat állami támogatást, ez pedig olyan típusú beavatkozás, amire nem hiszem, hogy találunk példát Európában. Valóban, erre valóban nehéz, sőt lehetetlen példát találni. Nézzük meg, egyáltalán hogy jött létre az a helyzet, amelyben a kormány úgy érzi, nem tehet mást, mint javaslatot tesz az Országgyűlésnek, hogy tö rvényben szabályozza a bérkompenzáció intézményét. Miféle fondorlatos támadás érte a munkavállalók zömét? Miféle nemzetközi összeesküvés áldozatai lehettek azok az alacsony keresetű munkavállalók, akik - ellentétben a vezető beosztású dolgozókkal - jóval k evesebbet keresnek, és ennek következtében azt tapasztalták az idén is meg tavaly is, hogy csökkent a nettó fizetésük? Miféle nemzetközi összeesküvés áldozatai lehettek? Mint azt önök pontosan tudják, szó nincs semmiféle nemzetközi összeesküvésről, szó nin cs arról, hogy fondorlatos módon bárki idegen földről csökkentette volna a magyarországi munkavállalók zömének nettó fizetését. “Nem! nem az ellenség - önfia vágta sebét”, mondhatnánk mi is a költővel, hiszen a kormány maga volt az, aki csökkentette, immár on a második esztendőben, a munkavállalók nagy részének nettó fizetését. Miért mindez? - kérdezhetnénk. Miért ez a sajátos bérszivattyú? Mi abban a logika? Mi indokolja, hogy ezt a bonyolult adó- és kompenzációs rendszert hozzuk létre Magyarországon? Mi ab ban a logika, hogy ahelyett, hogy a munkavállalóknál otthagynák a pénzt a zsebükben, ehelyett inkább azt a játékot játsszák, hogy előbb adóemelés formájában elveszik tőlük, hogy aztán késlekedve, hónapok múlva egy bonyolult, munkaügyi ellenőrzésekkel tarkí tott pályáztatási rendszert hozzanak létre, amiben felvillantják a lehetőséget, hogy a munkavállalók szerencsésebb részének azt a pénzt, amelyet a kormány vett el az emberektől, vett ki az emberek zsebéből, oda visszategye? Mi értelme van mindennek? Semmi más értelme nincs ennek, hölgyeim és uraim, mint egy makacs ragaszkodás egy alapvetően elhibázott adórendszerhez. Először is szeretném leszögezni, hogy a minimálbér a rendszerváltozás után a szocialista kormányok alatt személyi jövedelemadóterhet sosem vi selt, mindig a konzervatív kormányok adóztatták meg a minimálbért, illetve általában az alacsony keresetű emberek fizetését. Most is ez
