Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
125 Nem tudom megadni a szót, mert sétáló képviselőnek nehéz. (Derültség.) M ichael Walker, öné a szó - Babák Mihály képviselő úr következik. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Nem Michael Walker, köszönöm szépen, csak Babák Misi. (Derültség.) Tisztelt Elnök Úr! Szerettem volna még folytatni az iménti kétperces hozzászólásomat azzal, hogy nem hiszem, hogy szereptévesztésben kellene lennünk. Mi most nem az Európai Parlamentben ülünk, és nem mi oldjuk meg az Európai Unió problémáját, mert nem ez a feladatunk. Mi elsősorban a magyar parlamentben, a magyar Országházban tárgyalunk, és arról tárgyalu nk, hogy egy paktumot aláírhate majd a kormány, és majd később ratifikáljuke, vagy sem. Azt azért tudomásul kell venni, hogy nem igazán mi fújjuk a passzátszelet az Európai Unióban. Ezt azért mindenki érezze egy picikét. Sőt, ha alkalmasint újszerű gondo lataink vannak, akkor az Európai Unió nagy mamutintézményei velünk szembeszállnak, és olyanokról beszélnek, olyanokról tárgyalnak, ami ténylegesen az Európai Unió parlamentjének a szégyene - többek közt a Göncz Kingaféle kiszólásokra és sok egyéb másra, p éldául a zöldek visítozására gondolok , ahelyett, hogy azokkal a fontos kérdésekkel foglalkoznának, amelyek az imént elhangzottak, hogy hogyan lehetne harmonizálni és jobbá tenni, sőt olyan fontos kérdéseket megoldani, mint a munkanélküliség, a gazdaságél énkítés, a pénzügyi rendszer harmonizációja, és sok egyéb más kérdés, amely fontos lenne az öreg Európa számára. Szóval tudjuk, hogy mi a baj, tehát van diagnózis, a terápiát pedig nem Budapesten találják ki, hanem az Európai Parlamentben. Szerettem volna közölni önökkel, hisz ahogy tudják, a fizetésük sem, tisztelt képviselőtársaim fizetése, sőt elnök úré sem az Európai Parlament képviselői fizetése, úgyhogy hagyjuk meg azt a munkát számukra. Bár úgy gondolom, innen Magyarországról, a tisztelt Házból inspi rálni kell arra, hogy ezekkel a kérdésekkel ők is foglalkozzanak már egyszer tisztességesen, hiszen elég jól megfizetjük őket az uniós fizetésekkel. Még egyszer szeretném arra kérni önöket, hogy ha lehetséges, a helyén értékeljük ezt az előterjesztést, és próbáljunk tényleg tárgyszerűek lenni. Mindazonáltal szeretném elmondani, hogy hálás vagyok a gondolatokért, hisz magam is ezekkel foglalatoskodom. Köszönöm. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Kettőperces felszólalásra következik GaudiNagy Tamás, a Jobbik képviselője . DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy egy kicsit sikerült felgerjesztenem a vitát egy ilyen jó kis kétpercessorozattal. Végül is azok az elvetemült nézők, érdeklődők jártak ezzel jól, akik az interneten nézik a közvetítést, bár éppen most üzente meg valaki, hogy furcsa módon rendkívül rossz minőségű a közvetítés az interneten. De ha jól tudom, a parlament tévéje már közvetíti, s ezúton is sok sikert kívánok ennek a kiváló médiumnak. Egyet mindenesetre rögzítsünk: SáringerKenyere s képviselőtársam nem fog engem megnyugtatni, egyrészt azért, mert európai jogi szakjogászként nagyon jól tudom, hogy az Unió, az európai integrációs folyamat lényege a gyarmatosítás. Nem tudom, tudjae, hogy miért jött létre egyáltalán annak idején az úgy nevezett szén- és acélközösség. Azért jött létre, hogy a levert, a második világháborúban tönkrevert Németország szénvagyona és energiamezői fölött kontrollt gyakorolhassanak a franciák, utána pedig ez folytatódott azzal, hogy a francia mezőgazdaság felfej lesztésének a kiváló eszköze volt, majd miután kiverték ezeket a gyarmattartó népeket a gyarmatokról, egy kiváló zsákmány után néztek KeletKözépEurópában, amely tönkreverve, lepusztítva, kirabolva a Vörös Hadsereg hordái által, a kommunista kiszolgálóik által kipusztítva, a KISZvezérek által, akik még most is itt ülnek közöttünk, és nézik ezt a vitát - nem is tudom… Az SZKPkongresszuson éreztem utoljára ilyen hangulatban magam, amikor Martonyi külügyminiszter
