Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZABÓ TIMEA (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZABÓ TIMEA (LMP):
1226 Úgy vél jük, kifejezetten rossz üzenete van annak, hogy a javaslat a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. §át egy új bekezdéssel egészíti ki, amely a nemzeti letelepedési engedélyt ismét automatikusan m egtagadja attól a harmadik országbeli állampolgártól, aki büntetett előéletű és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült. Az irányelvnek éppen az a célja, hogy a tartózkodási engedély megtagadása ne mechanikusan történjen, hanem a kérelem , illetve a kizáró ok érdemi mérlegelése alapján. Minthogy a nemzeti letelepedési engedély nem tartozik a közösségi jog hatálya alá, az előterjesztőnek erre szerintünk joga van. De a 35. § kiegészítésével a magyar törvényalkotó azt jelzi, hogy az uniós sza bályok alapján eleget tesz a jogharmonizációs kötelezettségének, valójában azonban a mérlegelést nem ismerő rendészeti megoldások híve. Egyet nem értésünk jelzéseként e kiegészítés elhagyását javasoljuk. Hasonlóképpen ingatag lehet az eredménye a Harm. tör vény 65. § (1) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezésével kapcsolatosan. Eszerint a jövőben nem kötelező, hogy az idegenrendészeti őrizetből szabadult külföldi kiutasítását kitoloncolással hajtsák végre, de ugyanezen bekezdés c) pontja a közrend és a k özbiztonság védelme érdekében lehetővé teszi a kitoloncolást. Számos körülmény indokolhatja azt, hogy a külföldi rendőri kísérettel hagyja el az országot, ugyanakkor hiányoljuk az ehhez kapcsolódó eljárási garanciákat, valamint a kiutasítás végrehajtásának módjával kapcsolatos jogorvoslat lehetőségét. Van a törvényjavaslatnak egy olyan pontja, amely jogdogmatikailag igazolható ugyan, ám emberi jogi szempontból kifejezetten aggályos. A törvényjavaslat 8. §a, amely a harmadik országbeli állampolgárok beutazá sáról és tartózkodásáról szóló törvény 39. §ába egy új 1/a jelzésű bekezdést iktat, a hatóság diszkrecionális jogkörébe utalja a letelepedési engedély visszavonását abban az esetben, ha a menekült már nem áll védelem alatt. Annak belátása, hogy ez a gyako rlatban mit jelent, elég arra gondolni, hogy mi lett volna az ’56os menekültekkel, ha az amnesztia után a hatvanas években a befogadó országok a fenti hivatkozással mind hazaküldték volna őket. Ha a hosszú ideje az országunkban letelepedett menekült érdek eit tekintjük, úgy ez a rendelkezés rendkívül hátrányos. A letelepedési engedélynek az a célja, hogy hosszú távon biztonságot nyújtson annak, aki már legalább öt éve egyazon államban él. Valóban előfordulhat, hogy a menekülését követő hatodik vagy tizedik évben megszűnik otthon az üldözés veszélye, csakhogy a védelemre okot adó körülmények megszűnése az átültetendő irányelvben nem szerepel a huzamos tartózkodás jogának elvételét indokoló körülmények között. Ennek figyelmen kívül hagyása alighanem újabb köte lezettségszegési eljárásra fogja buzdítani a Bizottságot, ezért a paragrafus elhagyását javasoljuk. Álláspontunk szerint a törvénymódosítás jó alkalmat jelent a magyar migrációs joganyag koherenciájának növelésére, ezért a törvényjavaslathoz beadott tovább i módosító javaslataink főként ezt célozzák. Üdvözlendő fejlemény, hogy a javaslat a menedékjogról szóló törvény 2. § h) pontját, a biztonságos származási ország meghatározását fontos elemmel egészíti ki. Ennek értelmében az az ország tekinthető biztonságo s származási és ebből következően biztonságos harmadik országnak, ahol nem fenyeget általános erőszak sem nemzetközi, sem belső fegyveres konfliktushelyzetben. (13.10) A jogszabály hangsúlyozza, hogy biztonságos ország meghatározása vé lelem, amely a menedékkérő tekintetében megdönthető. Álláspontunk szerint indokolt volna egy további kiegészítés, miszerint az a vélelem is megdönthető, hogy valamely származási vagy harmadik ország a kérelmező számára biztonságos. Ezenfelül javasoljuk kiv enni a jogszabályból a biztonságos származási országok EUminimumlistájára való utalást. Tekintettel arra, hogy az eljárás átdolgozása egyértelműen kivette a szövegből az EUminimumlistára való utalást, a hatályos, 2005/85. irányelv 29. cikkét, ilyen minim umlista nem jött létre, és nincs is most szabályozva. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat által érintett módosítások többsége valóban szükséges. A helyes irányba való elmozdulás, úgy véljük, több ponton sikerült, az általam imént
