Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1178 dacszövetséget a vele egyébként puszipajtás Szerbiával. Annak a szerbiai k isebbségnek az érdekében történt mindez, amelynek az összlétszáma egyébként nem haladja meg a 30 ezer főt. Annyi emberről van szó, ahány ember öt év alatt elfogyott a Felvidéken, tisztelt képviselőtársaim. Úgy tűnik, hogy mikö zben a magyar kormányzat mindig és folyamatosan attól fél, hogy esetleg majd kivívja a kisantant vagy leginkább most már a nagy testvér, az Európai Unió rosszallását, Románia és Szerbia akár egymással szemben is képesek nemzeti érdekeiket érvényesíteni. Ke llemetlen önöknek az, hogy a Jobbik állandóan és folyamatosan visszautal a román uniós csatlakozás feltétel nélküli megszavazására. Nem tudunk tenni mást most sem. A Fidesz általi feltétel nélküli megszavazásról beszélek; a kommunistáktól nem vártunk mást, önöktől viszont igen. Van itt egy különösen fájó párhuzam, amit szeretnék kiemelni. Mit kértek ugyanis a románok a szerbektől a szerbiai román kisebbség érdekében? Egyetlenegy dolgot hadd emeljek ki: a szerbiai román közösség anyanyelvi misézésének a bizt osítását. Eszükbe jutnak a csángók önöknek ezzel kapcsolatban, tisztelt képviselőtársaim? Itt egy kiváló lehetőség, ezt lehetett volna, ezt kellett volna például. A mai napig is megoldatlan a csángók magyar anyanyelvű misézése Romániában, a mai napig is a templomból hirdetik a román papok, hogy a magyar az ördög nyelve. Az EU azt ígérte, hogy megoldja a nemzeti kérdést. Nagyon sokan akkor, tisztességes gondolkodású, nemzetben gondolkodó magyarok azért szavaztak igennel az Európai Unióra, mert elhitték azt, hogy ez majd megoldás lesz a határon túli magyarság számára, ez egy jó megoldás lesz. Láttuk, hogy nem ez történt. Továbbra is Benešdekrétumok vannak, továbbra is vegzálják állampolgárságuk megfosztásával a felvidéki magyarokat, és az Unió nem képes tenni semmit, mi pedig ezt simán tűrjük, csendben vagyunk. Tulajdonképpen semmit nem kértünk Szerbiától a csatlakozásuk támogatásának a fejében. Hoztak egy teljesen emberellenes, a XXI. században elfogadhatatlan törvényt a szerb kárpótlás kapcsán, amelyben megb élyegezték és kirekesztették az ottani magyarokat, majd hoztak egy olyan törvényt, amivel látszólag ezt hatástalanították, és ennek örültünk. Ennyi volt a feltételünk. Hogy népies hasonlattan ne éljek, nem akarom mondani, hogy mit nem kaptunk és hova. Enny i volt a magyar külügy feltétele, ennyi volt, amit összesen kértünk. Meg lehetett volna kérdezni az érintetteket. Nem csak mindig és folyamatosan a szerb politikai elittel egyébként ezer szállal összefonódott Vajdasági Magyar Szövetséggel kellene tárgyalni , van ezenkívül négy párt még Szerbiában, négy magyar párt, nekik is van véleményük, őket is meg lehetett volna és meg kellett volna kérdezni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a temerini fiúk továbbra is börtönben vannak. Másfél évvel ezelőtt ígérte ál lamtitkár úr ezzel kapcsolatban, hogy lépések fognak történni. Két kérdéssel fordulnék ahhoz, hogyha valaki méltóztatik válaszolni. Továbbra is úgy gondolja a magyar külügy, hogy ez a jó út, ez a helyes politika, vagy pedig inkább Németh Zsolt államtitkár úr tegnapi szavainak kell hinnem (Az elnök csenget.) , aki azt mondja, hogy leckét kaptunk a románoktól nemzeti érdekérvényesítésből? Egy mondat, elnök úr: van még idő, van még lehetőség, nem zárult le a szerb csatlakozási folyamat, van még lehetősége önökn ek is, hogy bizonyítsák, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is hajlandóak kiállni a délvidéki magyarság érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, a kormány nevében a t émával kapcsolatban ki kíván felszólalni. Fónagy János államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár :
