Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
117 szuverenitását. Egyébként pedig ennek a megál lapodásnak voltak már olyan előzményei, mint például a stabilitási és növekedési paktum vagy a maastrichti folyamat, ami gyakorlatilag hasonló követelményeket írt elő a nemzetállamok számára. Tehát itt nincs egy nagyon jelentős elmozdulás azon a területen, hogy itt a szuverenitás korlátozásában valamilyen mérföldkőhöz érkeztünk volna el. Nem ez az alapvető problémája ennek a szerződésnek, hanem az az alapvető problémája, hogy az európai gazdasági válságra nem tud megoldást nyújtani. És mi sem mutatja jobban ezt, mint Görögország esete. Görögország ugyanis ennek az európai neoliberális modellnek az áldozata, és Angela Merkel gyakorlatilag gazdasági protektorátus alá helyezte immár Görögországot annak érdekében, hogy ezt a modellt fenn tudja tartani a megszorí tások keretében, ami semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a központi országok termelőinek védelme érdekében, saját érdekének védelmében gyakorlatilag hosszú távon korlátozza az európai periféria országainak esélyét. Sajnos azonban látni kell, hogy ezzel h osszú távon az Unió teljes szétesését is kockáztatja az az európai lobbi, amelyik ezt a Merkelféle modellt fenntartaná. Az ugyanis, hogy folyamatosan újratermelődik a válság Európa perifériáján, azt jelenti, hogy nem lesz elég pénz egy ponton túl arra, ho gy konszolidáljuk ezeket az államokat, az állandó megszorításokkal a probléma csak újratermelődik. Viszont olyan fokon van összefüggésben az európai bankrendszer a görög bankrendszerrel, hogy egy esetleges államcsőd vagy egy esetleges eurózónából való kilé pés és bankszektorállamosítás nagyonnagyon hátrányosan érintené az egész európai gazdasági modellt. Éppen ezért ennek a helyzetnek a fenntartása magának az integrációnak a jövőjét fenyegeti. Hogy egy kis kitérőt tegyek, lehet egy olyan pozitív olvasata e nnek a szerződésnek, hogy igen, Angela Merkel ezzel csak megvásárolja úgymond a belső politikai támogatást ahhoz, hogy később majd egy aktívabb válságkezelést lehetővé tegyen, hogy majd később rendelkezésre bocsásson forrásokat a keleteurópai, déleurópai országoknak. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy ez az olvasat abból a szempontból hibádzik, hogy nem látszik mögötte a hitelesség. Ugyanis nem látszik az, hogy ezeknek az országoknak meglenne az a hiteles elköteleződése, ami arra vonatkozik, hogy az európa i periféria országainak felzárkózását érdemben előmozdítsa. Semmi sem garantálja magyarul azt, hogy nem fog az történni, ami eddig, a struccpolitika fenntartása. Tehát a baj nem azzal van tulajdonképpen, ami ebben a szerződésben van, hanem azzal van, ami e bben a szerződésben nincs benne. Martonyi János fogalmazott úgy, hogy erős Európára van szükség és erős euróra, ugyanakkor az a fentiekből is kiderült, hogy erős Európa nem lehetséges pusztán erős euróval. (21.10) Sőt, ebben a formában az euró inkább beton ozza be az európai gazdasági modell folyamatosan válságos helyzetét. Az európai zöldek számos olyan javaslatot fogalmaztak meg, amely arra vonatkozik, hogy hogyan szélesítsük ki azt az európai gazdasági együttműködést, amely ezeket a válságjelenségeket érd emben, hosszú távon tudja kezelni. Egy módosító javaslatot is benyújtottunk, amely ezekre az elemekre vonatkozik, és ezeket majd mindenképpen a figyelmébe ajánljuk a kormánynak. Az államtitkár asszonytól reggel úgy hallottam, hogy nyitott ezekre a megoldás i javaslatokra. Ezek mindegyike arra vonatkozik, hogy az európai szociális modell és a felzárkózás ne csak egy lózung legyen, hanem valóság. Tehát ezt a szerződést nagyon erősen javítani kellene, fel kellene javítani, számos új elemet kellene behozni, amih ez viszont arra lenne szükség, hogy politikai tőkét latba vetve lobbizni tudjunk. És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami Orbán Viktor szerepét illeti, ugyanis sajnos a kormány eddigi politikájával eljátszotta azt a politikai tőkét, ami ahhoz lett volna s zükséges, hogy ezeket az átalakítási folyamatokat előmozdítsuk. Hamis az a helyzet, hogy hamis az a szembeállítás, hogy itt az egyik oldalon voltak a globális pénzügyek képviselői és a másik oldalon pedig a magyar kormány, és hogy egy ilyen rendszerszintű, jól átgondolt összeütközésbe keveredett volna a két szereplő egymással. És mondok néhány példát,
