Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 5 (168. szám) - Michl József (KDNP) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Hogyan változik a felsőoktatásról szóló hazai és nemzetközi kommunikáció Hoffmann Rózsa államtitkár asszony brüsszeli látogatása után?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1057 társadalmi csoport számára, ezért a pozitív vélemények mellett hazai és nemzetközi kritika is megfogalmazódik. A magyar felsőoktatás az európai felsőoktatási térség szerves része, az európai egyetemek Magna Chartájának és a sokszor joggal kritizált bolognai folyamatnak és az EU oktatási stratégiai célkitűzéseinek követője. Fontos kérdés, hogy a magyar felsőoktatás modernizációja hogyan járul hozzá az európai felsőoktatás fejlődéséhez. Nagyon nem mindegy tehát, hogy a mi nisztérium milyen eszközökkel, milyen széles körben, milyen európai szinteken tudja megismertetni és elismertetni a magyar felsőoktatás sok évszázados eredményeit és erényeit. Feltétlenül fontos, hogy minden szereplő és természetesen elsősorban az egyetemi , főiskolai oktatói kar és a hallgatók megértsék szándékainkat, és szövetségesként legyenek segítői a megvalósítás folyamatának. Kérdezem tehát az államtitkár asszonytól, hogyan változik a felsőoktatásról szóló hazai és nemzetközi kommunikáció az államtitk ár asszony brüsszeli látogatása után. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra megadom a szót Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak. Parancsoljon! DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örömmel fogadtam a kérdését, mert rámutatott arra az összefüggésre, hogy a magyar felsőoktatás átalakítását csakis az európai felsőoktatási érdekközösséggel szoros összefüggésben lehet megval ósítani, és mi is így fogtunk hozzá ehhez a feladathoz. Igen, találkoztam az elmúlt héten Andrulla Vasziliu asszonnyal, az Európai Unió oktatási biztosával. Magam kezdeményeztem a látogatást, a látogatás célja az volt, hogy tájékozódjak, és közvetlenül táj ékoztassam a biztos asszonyt a magyar felsőoktatás átalakításának okairól és céljairól, hogy értsék Európában is azokat a folyamatokat és lépéseket, amelyeket megteszünk. Ön is említette, hogy egy jó évvel ezelőtt problématérkép készült a felsőoktatásról, amelynek megállapításaival a felsőoktatás minden szereplője egyetértett. Ez a problématérkép világosan rámutatott a megoldandó gondokra, amelyeknek a megoldásához, ha 57 évvel ezelőtt hozzákezdett volna az akkori kormányzat, akkor ma nem kellett volna, ne m kellene ilyen gyors tempóban cselekednünk. Az egyik legsúlyosabb gondunk a demográfiai visszaesés. 2007ben megindult a hallgatói létszámcsökkenés és egyáltalán az adott populáció csökkenése, ez a diplomák számának kibocsátásában is megmutatkozik. A mási k súlyos probléma a felsőoktatás szerkezete, igen nagy lemaradásban vagyunk a műszaki, informatikai képzés területén. Ami az autonómiát illeti: a 2005ben elfogadott felsőoktatási törvénnyel az Európai Egyetemi Szövetség 2010ben készült autonómiafelmérése szerint az európai rangsorban az utolsó öt helyezésbe kerültünk; ennél már nincs nagyon hovatovább visszaút, csak felfelé lehet emelkedni. A nemzeti felsőoktatási törvény arra a fejlődési pályára állítja a magyar felsőoktatást, amely kiutat mutat ezekből és sok más problémából. A hozzáférés szélesítését szolgálja, hogy 2012 szeptemberétől minden diák igénybe veheti a diákhitelt, a magyar felsőoktatás továbbra is a GDP 1,5 százalékában részesül, míg az Európai Unióban ez 1,2 százalék. A lemorzsolódás csökke ntése érdekében a feltétel nélküli állami támogatást az ösztönzés és a felelősség váltja föl. Felmenő rendszerben a gyenge tanulók elveszthetik az állami támogatást, az ösztöndíjat, a diplomát pedig a képzési idő másfélszerese alatt meg nem szerzők az öszt öndíj felét visszafizetik. Európában ma nincsenek egységes válaszok a szakképzett munkaerő keletről nyugatra történő elvándorlásával, az agy elszívásával kapcsolatban és az ezzel kapcsolatban felmerülő nemzeti kihívásokra. Ezért Brüsszellel folyamatosan ko nzultálnunk kell, hogy megértsék, hogy az állam csak az ösztönzés eszközével élhet, hogy itt tartsa a diplomásokat, hogy legyen, aki gyógyít, tanít és utat
