Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak

2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója:

102 ha mi valóban a centrumhoz akarunk tartozni, akkor igen, be kell majd vezetnünk a közös

pénznemet, az eurót, és meg kell teremtenünk az ehhez szükséges gazdasági, pénzügyi feltételeket. Ez a szerződés egyszerre szolgálja tehát az erős eurózónát és Európát, szolgálja az egységet

azzal, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy az eurózónához nem tartozó országok is szerződő

félként szerepeljenek, ha így döntenek. (19.50) Az egy további kérdés, hogy azokat a feltételeket, azokat a követelményeket, amelyeket ez a

szerződés tartalmaz, most mi pillanatnyilag, jelentős részben nem tudjuk vállalni, de tudjuk majd

vállalni akkor, amikor az eurózónába belépünk. Pontosan ezért tartalm

azza a szerződés azt a

rendelkezést, hogy az eurózónán kívüli országokra az ebben a szerződésben foglalt kötelezettségek

akkor lesznek alkalmazandók, amikor ezek az országok belépnek az eurózónába, kivéve persze,

hogyha korábban önkéntesen egyik vagy másik kötelezettséget vállalni kívánják. De itt a dolog

lényege az, hogy szerződő felek vagyunk az első pillanattól kezdve, de a kötelezettségek csak akkor

lesznek ránk nézve irányadók, hogyha az eurózónába beléptünk. Ez a szerződés tehát alapvetően megfelel a

magyar nemzeti érdekeknek, és én most nem vennék

részt abban a vitában, hogy vajon ki érte el ezt a eredményt, ki érte el azt, hogy valóban a

kötelezettségek majd csak akkor lesznek irányadók ránk, amikor az eurózónába beléptünk, ki érte el

azt, hogy ettől függetlenül a nem eurózóna szerződő felek részt vehetnek az eurózóna találkozóin, az

állam- és kormányfői találkozóin, az eurocsúcsokon akkor, amikor ezek az eurocsúcsok a

versenyképességgel és az euróövezet működésének alapvető kérdéseivel, illetve szabá

lyaival foglalkoznak. Én azt hiszem, hogy ezek az eredmények jelentős részben KözépEurópának

köszönhetők. És még egy dolgot hozzátennék, amiről kevesebb szó esik, hiszen minket nem érint, de sikerült

azt is elérni, hogy ha van olyan ország, amelyik most ú

gy dönt, hogy nem lesz szerződő fél, tehát

nem lép be a szerződésbe, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy később ezt megtegye, az most

elérte, hogy a szerződésben nem szerepel az a feltétel, hogy akkor, amikor ő majd be akar lépni a

szerződésbe, akkor ehhez mindenki másnak a hozzájárulása lesz szükséges. Egy országról van itt szó

valójában, a Cseh Köztársaságról. Mi támogattuk azt, mert a cseh szempontokat is megértettük,

amelyek bonyolultak és összetettek - most nem mennék bele , de támogattuk azt kö

zépeurópaiak

lévén, hogy majd hogyha a csehek úgy döntenek, hogy csatlakozni akarnak, akkor ezt könnyen meg

tudják tenni saját elhatározásukból, és ne legyen szükség arra, hogy mindenki másnak ehhez - ami egyébként a nemzetközi jogból vagy gyakorlatból kö

vetkezne - a hozzájárulása szükséges legyen. Az is elhangzott már, hogy azért a korábbi tervezetek bizony tartalmaztak utalást az euró plusz

paktumra, az euró plusz paktum pedig bizony tartalmaz utalást az adóharmonizációra, és sokan

voltunk, vagy legalább

is számosak voltunk, akár az eurózónán belül, akár az eurózónán kívül, akik

úgy érezték, hogy erre nincs külön szükség. Itt most egyébként sem erről van szó, hogyha majd

adóharmonizációt akar valaki, akkor azt próbálja megtenni a megerősített együttműködés

en keresztül, de ez nyilván megnehezítette volna jó néhány országnak a csatlakozását,

következésképpen az adóharmonizáció kérdése, témája még ilyen közvetett formában sem került be

a szerződésbe. Összességében véve tehát mi úgy látjuk, hogy ez a szerződés

egyszerre szolgálja az európai

integráció érdekeit, szolgálja a nem eurózóna tagállamok érdekeit - gondolok itt elsősorban

KözépEurópára , és szolgálja természetesen Magyarország érdekeit. Ami a tartalmi kérdéseket illeti, nagyon sok célkitűzésünk, saját nemzeti gazdaságpolitikánk is

azonos azzal, amit egyébként a szerződés tartalmaz. Az adósságfékek, illetőleg az ezzel kapcsolatos

alkotmányos rendelkezések megteremtését annak idején Magyarország az elsők között fogadta el, és

vezette be. Mi is rendet és

fegyelmet akarunk, mi is csökkenteni akarjuk az adósságot, mi is alacsony

szinten akarjuk tartani, a lehető legalacsonyabb szinten akarjuk tartani az úgynevezett strukturális

költségvetési hiányt. Tehát nincs eltérés a célkitűzésekben sem, és természetesen mi is különlegesen