Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak

2011. december 28 (160. szám) - Vantara Gyula (Fidesz) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Régi bűnök árnya messzire nyúlik, avagy milyen kárpótlásban részesülhetnek a felvidékről kitelepített magyar állampolgárok?” címmel - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - VANTARA GYULA (Fidesz):

731 Antalnak vagy Pokorni Zoltánnak bármi áron, de jár a főpolgármesteri szék.

(Taps a Jobbik pa

dsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István)

: Egyperces viszonválaszra következik az államtitkár úr. DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár

: Tisztelt Képviselő Úr! Megnyugtathatom, hogy mind a kormány, mind az illetékes képviselők,

meggyőződ

ésem, hogy mind Tarlós István főpolgármester úr és valamennyiünk közös érdeke az,

hogy az ország működőképes legyen és működőképes maradjon. Ez igaz a fővárosra és igaz a vidéki

létre is. Ennek megfelelően meggyőződésem és meggyőződésünk az, hogy kompromis

szumok mentén olyan megállapodás fog születni, amely alkalmas az ön által felvetett probléma kezelésére. Köszönöm szépen. Vantara Gyula (Fidesz) - a közigazgatási és igazságügyi

miniszterhez - “Régi bűnök árnya messzire ny

úlik, avagy

milyen kárpótlásban részesülhetnek a felvidékről kitelepített

magyar állampolgárok?” címmel ELNÖK (dr. Ujhelyi István)

: Tisztelt Országgyűlés! Vantara Gyula, a Fidesz képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a

közigazgatási és igazságügyi m

iniszternek: “Régi bűnök árnya messzire nyúlik, avagy milyen

kárpótlásban részesülhetnek a felvidékről kitelepített magyar állampolgárok?” Kérdezem, hogy

a miniszter úr válaszole, mert a forgatókönyvem szerint az államtitkár úr fog válaszolni.

(Jelzésre:) A miniszter úr válaszol. Ebben az esetben Vantara Gyula képviselő úré a szó. VANTARA GYULA (Fidesz)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Országgyűlés lassan

15 éve mulasztásos törvénysértést követ el, és immár 64 éve n

em teljesíti a nemzetközi szerződésben

vállalt kötelezettségét a kitelepített magyar honfitársaink kárpótlásának halogatásával. A Felvidékről

kitelepítettek ügyét az ENSZ 1950ben jóváhagyott konvenciója szerint genocídiumnak tekinthetjük,

vagyis etnikai a

lapon elrendelt diszkriminációról van szó. A Benešdekrétumok kapcsán kitelepített

magyarokat megfosztották vagyonuktól, kultúrájuktól, szülőföldjüktől. Tízezernyi honfitársunk,

köztük ötszáz Békéscsabára és környékére került felvidéki magyar család csak a

nnyi személyes

tárgyat vihetett magával, amennyit elbírt. Vagyonuk nagy részét egykori lakóhelyükön kellett

hagyniuk, bankbetétjeik, ingatlanjaik is elvesztek. A kitelepítés óta lassan egy emberöltőnyi idő telt el, és ezalatt a mindenkori magyar kormányok

több óriási hibát is elkövettek. Az első és egyben legsúlyosabb hiba, hogy nem teljesítették a

nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettséget, ugyanis az 1947es párizsi békeszerződés 29.

cikkelyének pontjában foglaltak értelmében kártalanítani kellett vo

lna őket. (12.20) A második vétség, hogy 1949 nyarán megkötötte az egyezséget a csehszlovák kormánnyal,

kölcsönösen lemondtak az egymással szemben fennálló követelésekről, ezzel Rákosi Mátyás és

kormánya felmentette önmagát a teljes kártalanítás alól. A ha

rmadik, és talán legnagyobb bűnt a Hornkormány követte el honfitársainkkal szemben,

hiszen az 1996. évi 37. számú alkotmánybírósági határozatban kárpótlási kötelezettséget és határidőt

1997. július 30áig megszegte.

(Az elnök csenget.)