Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
771 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a közvetlen dialógus vezet sokszor eredményre, de a Házszabály szerint nem tudom kihagyni magamat ebből a párbe szédből, tehát engedjék meg, hogy én adjak szót. Elnézést, képviselő úr, folytassa. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Köszönöm szépen. Még egyszer mondanám, én a magam, illetve azt kell mondanom, hogy sokunk nevében beszélek, és amikor azt mondom, hogy keress ük a jobbat, akkor nemcsak a jó szándék vezet, hanem azt kell mondanom, hogy az a fajta szándék is, hogy látom, hogy ennek a törvénynek a most következő időszakra, nem öt évre, nem tíz évre, hanem hosszú időre kellene szólnia. A viták arról győztek meg eng em, hogy számos kérdésben még mindig nem jutottunk elég közel egymáshoz, pedig közel kell tudni jutnunk, ilyen alapvető kérdésekben mindenképpen közel kell hoznunk egymáshoz azokat a nézeteket, amelyek legalább azokat összekötik, akik világosan és egyértel műen, még egyszer mondanám, az egyistenhit talaján állnak szilárdan. Tisztelt Ház! Még egyszer mondanám, az én módosító indítványom ezt szeretné olyanná tenni, hogy azt jó szívvel elfogadhassa mindenki, aki bá rmelyik felekezethez tartozónak vallja magát. A teológiát, a teológiai megállapításokat, a teológiai vitákat ennek a törvénynek az elfogadásából kívül kell hagyni; egyértelműen kívül kell hagyni. Gondolják már egyszer végig - mondom megint Mirkóczki képvis elő úrnak : melyik teológiai álláspontot tetszik képviselni? A holland teológusokét, akik meglehetősen liberálisak? Mondjuk, esetleg az olasz teológusokét, akik, azt gondolom, hogy a pápa hatására most éppen egy szigorúbb, határozottabb álláspontot képvis elnek? Melyiket? Számunkra nem ezt kell eldönteni; a mi számunkra az a feladat, hogy olyan törvényt alkossunk, amely az embereket nem elidegeníti - ez a legfontosabb - a felekezetektől, hanem odavonzza azokat, és a felekezeteken belül az Istenhez vezető út on segíti, támogatja őket. Ennél fontosabb nincs, és ezért azt gondolom, hogy akik itt ezt a mai napot és az előzőeket valamiféle olyannak gondolják, hogy ezt el lehet tudományos alapokon dönteni, azoknak azt ajánlom, hogy ezt legfeljebb jogászként, a társ adalom ismeretében, de semmiképpen nem valamelyik felekezet teológiai hitvallása alapján tegyék. Tisztelt Ház! Még valamit azért szeretnék megosztani önökkel. Itt mindenfélék elhangzottak - nyilván jószándékúan , különböző politikai megnyilvánulások, hogy mikor mi történt. Nem szeretem a saját személyes példámat mondani: úgy nőttem fel egy református nagyvárosban, akkor még nagyvárosban az Alföldön, hogy katolikus voltam, és egy nagyszerű egyházhoz tartozhattam, de köztünk azokban a legnehezebb időkben soh a sem volt olyan, hogy teológiai vitákon szembekerülhettünk volna egymással. A legsúlyosabb atrocitások mindig a katolikusok és a reformátusok közötti futballmeccsen voltak, amely ugyan lábra ment, de soha nem fejre, amely, azt kell mondanom, hogy küzdelme t jelentett, de nem egymást akartuk legyőzni, hanem csak a győzelmet akartuk megszerezni. Ezért én azt javaslom, tisztelt Ház, hogy gondoljuk végig még egy olyan részét ennek a törvénynek, amelyet én nagyon jónak tartottam az eredeti javaslatban, hogy hol dőljenek el a dolgok: itt, a politikai viták tüzében vagy netán a bíróságon. Érdemes ezt még egyszer végiggondolni; érdemes ezt úgy végiggondolni, hogy annak minden vetületét próbáljuk megállapítani, és minden vetületét próbáljuk végiggondolni. Ez nem egy napra szóló törvény, ez a törvény nem arról szól, hogy még egy hétig, kettő hétig él, hanem arról szól, hogy ennek szolgálnia kellene az unokáinkat is, ennek világosan és egyértelműen útmutatást kellene adnia. De milyen ellenérzéseket kelthet az, ha mondju k, politikai jellegű döntésnek fogják minősíteni egyikmásik kisegyházat, ha éppen a parlament így vagy úgy dönt? Azt gondolom, tisztelt Ház, érdemes ezt még egyszer végiggondolni, és érdemes még egyszer azon elgondolkodni, hogy nem lennee szerencsésebb - államtitkár úrnak is mondom - majd egy bizottsági módosító indítvánnyal e tekintetben is előrébb lépni. Sok mindenben léptünk előre, ebben
