Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
484 elképzelhető , hogy már olyan messze van, hogy azt mondja, hogy inkább nem megyek el, és nem veszek, de ebből az lesz, ami a hétvégi bevásárlásnál, hogy nagy tételben, és otthon tartják. Én emlékszem, hogy a nagyapámnak mindig négyöt pakli dohánynak kellett otthon áll ni, mert ha kevesebb volt, már felháborodott. Tudta, hogy ennyit soha nem szív el egy nap alatt, de akarta látni a tartalékokat. (17.50) És amiről beszéltek még sokan, hogy meg fog jelenni egyfajta - most csak vizionálunk, de lehet érezni - feketekereskede lem, megjelenik egy bizonyos… - a magyar ember kreatív, lesznek felnőttek, akik ebből majd hasznot akarnak húzni, hogy én majd bevásárolok, és nálam majd lehet kapni. Tehát azt hiszem, ha ezt a célt, amiben egyetértünk, és tényleg ezért lett volna érdekes, ha van több időnk, és összerakjuk, hogy melyek azok a tiltások, milyen tiltásokat kell tennünk ahhoz, hogy abba az irányba menjünk, amelyben mindannyian egyetértünk. Azt mondanám, hogy például nem lehet iskola közelében, annak bizonyos távolságán belül do hányterméket még ebben a koncessziós rendszerben sem. Nincs ilyen paragrafus. Azt mondta Koszorús képviselő úr, hogy módosító. Szóval nekem az a görcsöm, egyrészt ma itt vitatkozunk, de ehhez annyi módosító indítványt kellene betenni, mert ezt a koncesszió s kereskedelmi rendszert kellene kiemelni, és helyette berakni ezeket, hogy tiltás; a fenyegetettség, hogy azok, akik tényleg megpróbálnak ezzel visszaélni, nekik egy komoly fenyegetettség legyen. A példát nagyon sokan hozták. Én most nem akarom megbántani , de önök is jártak kórházban, iskolában, amíg dohányzó orvos, nővér és pedagógus van, az példa. De mondok még szörnyűbbet, ami talán arra példa, hogy amikor a korábbi nemdohányzókról szóló törvényt alkottuk, elkövettük azt a hibát… Most már, ránéztem az ó rára, késő van, de én azt mondanám, hogy csütörtökön, amikor kezdődik az ülés, előtte egy órával öten, minden frakcióból egy ember, tegyünk már egy sétát, körülbelül egy kilométeres sétát itt a belvárosban, én látatlanban fogadom - én elég sokat reggelente így közlekedem , azt mondom, ha egy kilométert sétálunk, minimum tíz olyan munkahelyet találunk, ebben lesz közintézmény és magánvállalkozás vagy egyszerűen csak egy szolgáltató fodrászegység, ahol legalább két ember az utcán dohányzik. Tessék végiggondo lni: ott gyerekek mennek iskolába, délután a gyerekek mennek haza. Ezért mondom azt, hogy ezek ellen kellene valamit tenni. Tehát ott feltehetően rosszat tettünk, mert annyira kitiltottuk benn a munkahelyen, hogy most kimegy az utcára, és az utcán dohányzi k. Ez egy negatív lett, merem állítani, hogy negatív lett. Azért tudom, mert ahogy mondtam, vannak fiatalkorú gyerkőceim, akiktől ezt hallom, hogy igen, apa, de te arról beszélsz, hogy ne szokjunk rá, ott pedig ezt nénik, bácsik és mindenki más teszi. Péld ául egy ilyen tiltásnak gondolnám, ha azt mondanánk, hogy olyan szórakozóhelyen, ahol 18 év alattiak is megfordulnak. Mert azt már lehet tudni, hogy meg nem tilthatjuk, tehát ők is elmennek szórakozóhelyekre. Azt mondjuk, hogy ahol ők megjelenhetnek, ott o pcióban azt mondjuk, hogy ott viszont nem lehet dohányozni. Ez igaz úgy is, amit többen említettek, hogy a közvetett, tehát amikor a más füstjét szívja be valaki. Azt gondolom, ez is egy valós lehetőség, talán ezt meg kellene tenni. Hadd beszéljek arról - még mindig a kereskedelmi résznél maradva , Pálffy képviselő úr jól tette fel a kérdést, hogy a pályázóképesség. Igen, tegyük fel a kérdést: ki lesz pályázóképes? És abban a pillanatban jönnek a kételyeink, és jönnek az aggályaink, mert ez csak azoknak je lent új piaci lehetőséget, akiknek van annyi készpénze, hogy ezeket a feltételeket, ami ebben a törvényben van… Tehát azt hiszem, hogy érdekesebb korlátozni azt, ami van, és tiltani, mint azt mondani, hogy ezt bezárom, és helyette. Amiért ezt mondom, és az elején Heintz Tamás viccelődött, hogy én mindig hozom a kistelepülések problémáját: igen, képviselő úr, én ilyen térségben élek, és azt gondolom, és merem vállalni, hogy egyik oldalról harcosan küzdünk azért, hogy falun azonos életminőséget tudjunk biztos ítani, mint a városban, de mások a feltételek, egészen mások a feltételek. És bocsássák meg nekem, ha ilyet mondok: ha egy falusi kisboltosnak az üzleti tervében az a néhány csomagnyi dohány- meg alkoholeladás is benne van, ha ezt szétválasztjuk, mind a ke ttő életképtelen. Tehát
