Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik):
367 Szok ásosan napirend előtti hozzászólásokkal kezdjük a munkánkat, és elsőként megadom a szót Zakó László képviselő úrnak, a Jobbik frakciójából: “A vendéglátás, ami a társadalmi problémák gyógyszere lehetne?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt hét Képviselőtársam! Honfitársainkat az utóbbi években számtalan probléma foglalkoztatja. Felsorolni is nehéz, mi minden keseríti meg az itt élők mindennapjait, kezdve a devizahitelek törlesztőrészleteitől a munkanélküliségig, az adók mértékétől a gyógyszerárakig vagy éppen a közbiztonság helyzetétől a nyugdíjak értékállóságáig. Ezen problémák mellett észre sem vesszük, hogy lassan mindenki magába fordul, a legszűkebb körben nyalogatja a sebeit, és legtöbbs zör lakása négy fala között, tévétávirányítóval a kezében igyekszik kiutat találni egyre sanyarúbb helyzetéből. A romló anyagi helyzet és a morális leépülés szinte összetartozó fogalmak, egyik hozza magával a másikat. A még nálunk is alacsonyabb életszínv onalú országokban nagyobb az emberek életkedve, miután közösségi életük színterén, a hangulatos kisvendéglőkben, kávézókban, kocsmákban lehetőségük van minden rendű és rangú ügyeik baráti megbeszélésére. Akár balkáni, akár skandináv példa is felhozható ann ak bizonyítására, hogy egy vendéglő nem csupán az étkezés házon kívüli helyszíne, hanem a társas kapcsolatépítés rendkívül fontos terepe, egyfajta agóra is egyben, ahol egy közösség együttlétéből nagyobb társadalmi haszon származik, mint egy lakásában önma gát emésztő ember depressziós dühkitöréseiből. Tudományosan is bizonyított a kollektív gondolkodás, a fejlett csoporttudat előrevivő hatása. Tisztelt Ház! Ennyi felvezetés szükséges volt annak megértéséhez, miért elfogadhatatlan számunkra a vendéglátószekt or kormányzati szintű fojtogatása, kizsigerelése. A vendéglátás ma Magyarországon romokban hever, még mindig úgy tekintenek rá, mint a jómódú, kiváltságos polgárok szórakozóhelyére, ha drága étteremről van szó, vagy éppen fordítva, deklasszált elemek lerés zegedési színterére, ha italbolt a neve. A teljes vendéglátóipar számtalan munkahelyet képes biztosítani, a beszállítók köre hatalmas, a szektor a hazai kistermelők elsődleges felvásárlója lehet, a multik részesedése, ezzel a jövedelem kiszivattyúzása az o rszágból itt még alacsony szinten áll. Mik a szakma legnagyobb problémái? Vegyük sorba! Előrebocsátom: a vendégek testilelki sérüléseitől való álszent féltés a kormány és a sokat hivatkozott Európai Unió részéről nem őszinte, emögött komoly üzleti és adóz ási érdekek húzódnak meg. Mint ahogy minden fontos gazdasági mutató, úgy a vendéglátás árbevétele is csökkent az elmúlt években, de ezért a kormányzat is felelős. Az éttermi szolgáltatás áfájának csökkentését a szakma már sokszor kérte, jómagam is adtam be erre vonatkozó javaslatot, de az Európában egyáltalán nem szokatlan alacsony kulcsra vonatkozó előterjesztésemet - szokás szerint - lesöpörték, sőt itt is áfaemelés lesz. A HACCP előírásait is akkor mérsékelték, amikor már eltüntettek vele a piacról sok e zer magyar kisvállalkozót. A dohányzás teljes tilalma a vendéglátóhelyeken csak konfliktusokat vagy újabb bezárási hullámot fog gerjeszteni. Számomra is elviselhetetlen a cigarettafüst, azonban tudomásul veszem, hogy valakinek a dohányzás, másnak a perverz törvényalkotás az, amiről nem tud leszokni. A dohányosok vak néni módjára nem akarnak átmenni a zebrán, tehát nem kérnek a féltő gondviselésből, a nem dohányzók védelmét pedig sok más megoldással lehetett volna biztosítani. A jövedéki adó emelésének egyik nagy kárvallottja is a vendéglátás lett. Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület által évente beszedett díjak igazságtalanok, miután annak kiszabásakor nincsenek tekintettel a valós forgalmi adatokra, illetve mértéke is indokolatlanul magas. A helyi rendeletek alapján sok településen a nyitva tartást is szűkítő jelleggel szabályozzák, ahelyett, hogy a környéken lakók nyugalomra vonatkozó jogos igényét más eszközökkel elégítenék ki. A játékgépadó brutális, 400 százalékos emelésével azt érték el, hogy a játékszenvedély vendéglői áldozatait a kaparós sorsjegyek standjaihoz vagy az “itt a piros, hol a piros?” utcai szélhámosaihoz terelték, miközben közvetveközvetlenül körülbelül 60 ezer vállalkozót és családtagjaikat tettek munkanélkülivé. A korábba n az ülésteremben már hangoztatott morális megközelítésű magyarázatot ismerjük, de annak esetleges elfogadása mellett is kíváncsian várja a fél ország, kinek az érdekében
