Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 19 (156. szám) - Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
358 ugyanakkor természetesen az is egy komoly gondot fog jelenteni, hogy vajon az egyes fejezetek mely előirányzatai milyen mértékben fogják érvényesí teni a most számukra is újként megjelent 52 milliárdos kiadási előirányzatvisszafogás hatását. Egy olyan tétel is szerepel ebben a most benyújtott javaslatban, ami természetesen igen nagy vihart váltott ki, és igen komoly vitát is váltott ki mind a bizott sági ülésen, mind az elmúlt napok megismert szándékai után a nyilvánosságban, nevezetesen az a 48 milliárd forintos tétel, amely a magánnyugdíjpénztárakba történő tagdíjbefizetésekből a kormány szándékai szerint immáron nem a magánnyugdíjpénztárakba fog ke rülni, hanem a nyugdíjalap bevételét fogja növelni, és ezzel lényegében lehetetlen helyzetbe hozza a magánnyugdíjpénztárak működését a következő évben. Lényegében azt a százezer embert hozza olyan helyzetbe, a megmaradt intézményeket hozza olyan helyzetbe, hogy a következő időszakban valószínűleg nem fognak tudni működni, vagy legalábbis igen sajátságos körülmények között fognak tudni csak működni a későbbiek során. Semmilyen módon nem fogadható el ez az intézkedése a kormánynak, hiszen messze nem arról szó l ez az intézkedés sem, hogy bármely magánnyugdíjpénztári tag szabad döntéséből következően választott volna így vagy választott volna úgy, hanem a kormány által meghozott olyan döntésről van szó, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja ama százezer nyugdíjpénztári tag megfontolt, meggondolt, tudatos döntését, akik a magánnyugdíjpénztárakban kívántak maradni, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban, amikor a magánnyugdíjpénztári választás kötelezettsége mindenki előtt adott volt, a kormány meglehe tősen erős ellenpropagandát fejtett ki, és a fenyegetéstől sem tartózkodott ebben az esetben, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok közül minél kevesebben maradjanak ebben a rendszerben. Ez a bizonyos módosító indítvány is ebben a csomagban szerepel 48 milliá rd forintos tétellel. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy ennek eredményeképpen azok az emberek is úgy érezhetik, akik annak idején választották tudatosan a magánnyugdíjpénztári rendszert, hogy a kormány kifejezetten az ő szándékuk ellenére és kifejezetten a z ő döntésüket megakadályozandóan viszi el a mostani költségvetési javaslatban 2012. évre a 48 milliárd forintot. De a korábban elfogadott módosító indítvány szerint nagy valószínűséggel nemcsak 2012. évben, hanem az azt követő években sem tudják saját szá ndékuk szerint a saját pénzükről a rendelkezést biztosítani, hiszen az elfogadott törvénymódosítás eredményeképpen távlatosan, tehát 2013tól kezdődően sem nyílik meg a magánszemélyeknek ez a rendelkezési lehetősége, hogy a magánnyugdíjpénztárba fizethessé k ezt az összeget. A benyújtott indítvány kapcsán még mindenképpen szükséges elmondani, hogy abban a környezetben, amely környezetben ezen módosító indítványok most megtárgyalásra kerülnek, a következő időszakra minimum két negatív hatása ezeknek a benyújt ott módosító indítványoknak lesz Magyarország megítélését, a magyar kormány megítélését illetően. Az egyik bizonyosan arról fog szólni, hogy a magyar kormány figyelmen kívül hagyva az Európai Unió gyakorlatát, szokásait, illetve a magyar, általam már koráb ban meghivatkozott két hatályos jogszabályt, az államháztartási törvényt, illetve a Magyar Országgyűlés Házszabályának az előírásait, olyan módon terjeszti elő az Országgyűlésben ennek a költségvetésnek a zárószavazás előtti módosító indítványait, ami alap ján bizonyosan nem felel meg a jelenleg hatályos törvényi előírásoknak. Hangsúlyozom, hogy megtehette volna a kormány, hogy ha néhány nappal korábban terjeszti elő ezen szándékait, ezen módosító indítványait az Országgyűlés elé, akkor a költségvetési bizot tságnak lehetősége lett volna a november 29én elfogadott fő számokhoz benyújtani a módosító indítványt, és ezt megtárgyalhatta volna az Országgyűlés. Természetesen ebben az esetben érdemi vita alakulhatott volna ki ezen indítványokról az Országgyűlés plen áris ülésén, és nemcsak zárószavazást megelőző indítványban lehetett volna ezekről az indítványokról érdemben vitát folytatni, hanem a normál költségvetési vita keretein belül is kifejthették volna a képviselők erről az álláspontjukat. Abból a szempontból is problémás ezen indítványok kezelése, hogy érdemben lecsökkenti azt a tartalékkeretet, amely az eredeti költségvetésben még jelentős összeggel szerepelt. Ezt a kormány
