Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 19 (156. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
337 bevezetését - ahogy miniszterelnök úr is jelezte , erre nem lesz pénz. Nem látjuk azt, hogy minősé gi továbblépés lehet ilyen esetben, ha a pedagóguséletpályát nem tudjuk anyagilag is vonzóvá tenni. A másik ok: az önkormányzati törvénnyel is összevetve úgy látjuk, hogy bár van javulás, a falusi kisiskolák, elsősorban a felső tagozatok léte teljesen biz onytalanná vált bizonyos megkötések miatt. Ez az a két alapvető ok, ami miatt tartalmi és szabályozási pozitívuma ellenére nem tudjuk támogatni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A következő hozzászól ó Hiller István képviselő úr, MSZP. DR. HILLER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az én meggyőződésem szerint a közoktatásról, vagy ahogy önök nevezik, a köznevelésről szóló törvény a Magyar Országgyűlés asztalán fekvő egyik legfontosabb törvény. Teljesen mindegy, hogy hajnalban vagy délután, délelőtt vagy éjfélkor beszélünk erről, olyan témáról beszélünk, ez - biztos vagyok benne, hogy mindannyian így gondolják, kormánypártiak és ellenzékiek - a legfontosabb dolog, ami az országunk jövőjét biztosítja. Ebben a felelősségérzetben ez a vita sok mindent mutatott meg. Sok mindent mutatott meg, mert világosan két felfogás parlamenten belüli és parlamenten kívüli összeütközését hozta. (2.40) Ennek a felfogásnak nem most és nem ennek a törvénynek a kapcsán volt keletje, a magyar pedagógiai és a pedagógián túlmutató szakirodalom, éppúgy, mint a nemzetközi, hosszú idők óta ütközteti ezt a két véleményt. A vélemények között a különbség, amint ezt önök is érzékelhették, túlmutat és túlmutatott politikai pártok, illetve ellenzék és kormánypártok közötti határon. Itt ebben a kérdésben, másfél évvel azután, hogy önök átvették a kormányzást, világosan, túlmutatva a szakpolitikai határokon, felfogásbeli nézetkülönbségek ütköztek. Nem arró l van szó, hogy az önök kormánykoalíciója, illetve a kormánytöbbséget alkotó két párt és az ellenzék, illetve annak két pártja, a demokratikus ellenzék két pártja ütköztette a nézeteit. (Derültség a Jobbik padsoraiból.) Arról van szó, hogy létezett és léte zik kétfajta felfogás. Ez a felfogás abban különböztethető meg, ami egyébként egy módosító indítványban ölt testet, amelyet önök voltak szívesek leszavazni, tudniillik, hogy a magyar közoktatásban és általában a közoktatásban a gyermek mindenekfeletti érde ke az, ami egy szakmai, szakmapolitikai elgondolásnak a magja. Vagy erre építjük az egészet, vagy pedig egy másik felfogásra, amely szintén létezik, ez is létező fogalomrendszer, és mag egy másfajta szakmai felfogásnak, amely nem a gyermek mindenekfelett á lló érdekét, hanem az intézménynek vagy adott esetben az intézményhez tartozónak adja meg azt a jogot, hogy a szakmapolitikának a magját képezze. Soksok professzort, soksok iskolát lehetne említeni. Elismerem, hogy ez a két felfogás ütközött össze, amely et önök is láthattak úgy a nyilatkozatokból, mint a parlamenti bizottsági vagy éppen plenáris vitákból. Hangsúlyozom ismételten, ez nem ellenzék és kormánypárt, és nem is pártok, hanem nézetek közötti felfogáskülönbség. Azt termé szetesen el kell ismerni, hogy mivel önök kapták a több szavazatot a legutóbbi, 2010es választásokon, nem kétséges, hogy a szakmapolitikai érvelésen túl, minthogy arról szintén lehetett tudni, és azt gondolom, hogy ilyen dologban ez el is várható, az orsz ág miniszterelnöke ebbe a nézetek különbözőségét megtestesítő politikai vitába beszállt, nyilván nem szakpolitikusként, hanem az ország miniszterelnökeként. Azt gondolom tehát, hogy egy erős miniszterelnöki elvárás formálta a szakpolitikát. Ennek eredménye ként alakult ki úgy a bizottsági, mint leginkább a plenáris ülések véleménye.
