Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 23 (140. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VARGA GÉZA (Jobbik):
4688 kerülnek ki már mint képzettek a munkaerőpiacra, jobb és több esélyük van. De mi lesz velük? Ők nem részei a tiszknek. Kivel, hogyan fognak tudn i szerződést kötni? (Közbeszólásra:) Cseresnyés Péter azt mondja, hogy benne van, köszönöm szépen. Tehát akkor nekik már van esélyük a túlélésre, és ez engem részben megnyugtat. Még egy dolgot szeretnék szóba hozni. Ma délelőtt egyszer már vitatkoztunk azo n, hogy milyen felkészültek legyenek. Én a nyelvi képzést szeretném az önök figyelmébe ajánlani, mert legyen az szakmunkás vagy bármi, aki már tárgyalt külföldi befektetővel, tudja, hogy sok esetben az a kérdés, hogy tude nyelvet beszélni az adott szakmun kás, ez fontosabb számára, mint a szakmabeli felkészültsége, mert azt mondja, hogy ha nyelvet beszél, akkor képes vagyok megtanítani arra, amire, egyébként meg balesetveszélyes és még kockázatos is az illető foglalkoztatása. Az utolsó mondatom is ezzel füg g össze: hogy például az idegenforgalmi területen (Az elnök csenget.) , nálunk, Zalában, Hévíz, de mehetünk az ország bármely sarkába, egy fodrásznál, egy kozmetikusnál fontos, hogy nyelvet beszéljen, hogy a kuncsafttal, az ügyféllel tudjon kommunikálni. Kö szönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Varga Géza képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! VARGA GÉZA (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Én a szakképzésnek egy olyan fehér foltjára szeretném felhívni a figyelmünket, amellyel a tervezet egyáltalán nem foglalkozik, de maga az iskolarendszerünk sem. Azért foglalkozunk most a szakképzéssel, azért kell meg újítani ezt a törvényt, mert érezzük azt, hogy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakmunkások egyik területen sincsenek elegen, a számuk kevés, és inkább a felsőoktatás felé ment el a fiataloknak az érdeklődése. Ha az élethez igazítjuk ezt a szakképzé st, márpedig a szakképzést nem lehet máshoz igazítani, akkor van helye, akkor releváns ennek a célcsoportnak a léte, amelyről én most beszélni szeretnék, ezek pedig a vidéken élő, tartós munkanélküliek és akiknek semmilyen szakmájuk nincs, de nem is alkalm asak arra, hogy a jelenlegi, az előttünk lévő tervezet alapján akár be tudjanak kerülni a szakképzésbe. (13.20) Itt a tartósan munkanélküliekről, a mélyszegénységben élőkről, akár a nyolc osztállyal sem rendelkező emberekről beszélek. A kormányprogramnak i s része az 1 millió munkahely teremtése, amiből másfél év alatt 30 ezret sikerült összehozni, de ez nem tud elmozdulni akkor, ha ezzel a réteggel, amelyről méltán mondhatom, hogy több százezres réteg, csak összehasonlításképpen, a szakképzésben olyan 30 ez er körüli fiatal lép be évente, ezt a 30 ezret tessék összehasonlítani azzal a több százezerrel, akikről én most beszélek. Nos, ha őket mindig meghagyjuk abban a létben, hogy ők segédmunkásnak jók, ők közmunkára alkalmasak, ők az árok széli szemetet összeg yűjteni alkalmasak, akkor bizony ezt az 1 millió munkahelyet nem fogjuk tudni megteremteni, mert ezek nem termelő tevékenységek. Többször el szoktam mondani, hogy ha én a magam részéről bármiről beszélek, én mindig arról beszélek, hogy a vidékgazdaság komp lex megközelítése az egyedüli szemlélet, amely a kívánt változásokat el tudja érni. A komplex szemlélet jegyében kötném én össze egyrészről a vidéken képzési, gyakorlati képzési potenciállal rendelkező gazdálkodókat, legyen szó szántóföldi gazdálkodásról, állattenyésztésről, kisléptékű élelmiszerfeldolgozásról; erre a körre gondolok. Tehát náluk gyakorlati képzésben vegyenek részt azok, akiknek az előrelépését, haladását szeretnénk biztosítani, tehát ezt a csoportot kellene összehozni azzal a csoporttal, a melyet az előbb említettem, hogy munkanélküliek hosszú távon, nyolc osztályt sem végeztek, akik semmilyen OKJs képzésre sem alkalmasak. De ahhoz, hogy őket behozzuk a munka világába, a termelő tevékenységbe, egy új kategóriát kellene kitalálni a számukra, vagy kidolgozni - bocsánat, a kitalálás szó természetesen
