Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. október 3 (115. szám) - Pálffy István (KDNP) - a nemzeti erőforrás miniszterhez - “Mi a kulturális kormányzat elgondolása az építészet, az építőművészet és a nemzeti építészetpolitika kialakítása terén?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
943 építőművészet és a nemzeti építészetpolitika kialakítása terén?” címmel ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Pálffy István képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzeti erőforrás miniszternek: “Mi a kulturális kormányzat elgondolása az építészet, az építőművészet és a nemzeti építészetpolitika kialakítása terén?” címmel. Pálffy István képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon, képviselő úr ! PÁLFFY ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az építészet világnapja van, és ma a Magyar Építőművészek Szövetségének a mottója az, hogy az építészet mindenkié. Az én kérdésem is ebbő l indul ki. Ha elfogadjuk: az építészet par excellence közügy, akkor az a közé, a közösségé is, következésképpen ebből az államra közfeladatok hárulnak, és nemcsak építésszabályozási, igazgatási, nyilvántartási vagy ellenőrzési feladatok, hanem kulturális és művészeti kötelezettségek is. (16.20) Mindezek eredőjét szokás egyébként a nálunk szerencsésebb csillagzatok alatt nemzeti építészetpolitikának nevezni. Azonban ahogy az elmúlt közel egy évtizedben, az előző kormányok alatt ebben az országban semminek n emzeti jellege, töltete, közösségi célja nem volt, úgy az építészet területén sem született vagy alig született értékelhető közjó, tisztelet a kivételnek, Vadász Györgynek vagy a nemrég elhunyt, elvesztett Makovecz Imrének és társainak; de egyébként szinte kizárólag bevásárlóközpontok, plázák, irodaházak és lakóparkok épültek, funkcionális létesítmények, amelyek csak egy szűk befektetői csoport érdekeit szolgálták, és semmiféle kulturális vagy művészeti tartalmat nem hordoztak magukban. Államtitkár úr, alig ha kell hangsúlyozni, hogy nem csak kenyéren él az ember. Kérdezem ezért, hogy mit kíván tenni a kulturális kormányzat annak érdekében, hogy Magyarország modernkori nemzeti építkezése az épített környezetben is manifesztálódjék, és kérdezem, hogy mi a kult urális kormányzat elgondolása az építészet, az építőművészet és a nemzeti építészetpolitika terén. Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Halász János államtitkár úrnak. Parancsoljon, államtitkár úr! HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértve önnel, nekem is meggyőződésem, hogy az építészet a k ultúra egyik különösen jelentős, az életminőséget befolyásoló, a nemzeti karaktert megjelenítő és az országképet tartósan meghatározó eleme. A korábbi rendszerektől örökölt nívótlan, bürokratikus építésügy helyett nyugati színvonalú és nemzeti gyökerű épít észet megteremtése a célunk. Hosszú távú gondolkodásra, a múlt, a jelen és a jövő értékeinek egységes egészként kezelésére van szükség, hiszen ez a szakma évszázadokra szóló jeleket hagy, legyenek azok jók vagy rosszak. Az építészeti kérdések kisebb bürokr áciát, egységes szakmai irányítást igényelnek. Az igazi nemzeti építészpolitika nemzeti jövőképünk része. Sajnos, a háború óta nem volt építészeti jövőképünk, ezért hosszú távú, közmegegyezéses, a pótolhatatlan értékeket szaporító, az igazi tehetségeket a köz érdekében támogató, hosszú távú stratégia kell. Elő kell segítenünk a közízlés, a vizuális kultúra általános szintjének emelését. A felsőoktatás feladata,
