Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 12 (109. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés volt országgyűlési képviselő haláláról: Gerbovits Jenő (FKgP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
10 ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Nehéz időszakban kezdi meg munkáját a mai napon a Magy ar Országgyűlés. Az ország megújítása önmagában is nagy feladat, de a világban zajló események, az euróválság újabb fellángolása tovább szaporítják a közös teendőinket. Ma az a dolgunk, hogy számba vegyük ezeket a feladatokat, és felkészüljünk az őszi munk ára. Először is szeretném minden magyar ember tudomására hozni, hogy a kormány és én személy szerint is tudatában vagyunk a helyzet súlyosságának. Tudom, hogy sok embert tölt el aggodalommal, sőt félelemmel az euróválság újabb támadása. Pesszimista elemzői jóslatok, korábban elképzelhetetlen árfolyamok, egekbe szökő törlesztőrészletek - erről szólnak az utóbbi hetek hírei. Tudom, hogy sokan vannak ma Magyarországon, akik veszélyben érzik a megélhetésüket, veszélyben érzik a munkájukat, az otthonukat, veszél yben érzik mindennapi biztonságukat. Azt is tudom, hogy mindenki régóta várja közös ügyeink jobbra fordulását, most pedig azzal kell számolnunk, hogy az euróválság újabb viharokat kavar, és így nekünk is újabb veszélyekkel kell szembenéznünk. Azt üzenem mi nden magyar embernek, hogy senki ne veszítse el a reményt, mert le fogjuk győzni ezt a válságot is. Mi, magyarok még épp idejében változtattunk, és elindultunk a kifelé vezető úton: mi idén már két lépésben csökkentettük az államadósságot, ami minden veszé ly legfőbb forrása. Nem fogunk megtorpanni: véghezvisszük Magyarország megújítását; nem fogjuk hagyni, hogy a válság legyőzzön minket, mi fogjuk inkább legyőzni a válságot, mert soha nem adjuk fel azt a célunkat, hogy Magyarországon munkából tisztességgel meg lehet élni, és hogy a magyarok végre maguk és ne mások hasznára dolgozzanak. Mi már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy álljuk a sarat. Magyarországnak ma olyan kormánya van - és remélem, olyan parlamentje is , amely kiáll minden magyar emberért, bárkivel és bármivel szemben kiáll a magyar érdekekért. Nem fogom hagyni, hogy a válság árát vagy a múlt hibáit bárki is a magyar emberekre hárítsa át. Aki arra spekulál, hogy a magyarokat tönkretegye, a magyar emberek kárára gazdagodjon, annak annyit mondunk: ez nem fog sikerülni senkinek. Rossz lóra tesznek, akik Magyarország ellen akarnak tenni, mert a magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elkövetkező nehéz hónapokban különösen fontos lesz, hogy minden egyes javaslatunk kal és döntésünkkel azt mondjuk a magyar embereknek: nem vagytok egyedül, az Országgyűlésben is kiállunk értetek. Európa bajban van, komoly bajban, ezen nincs mit szépíteni. A baj fő oka az európai országok rettenetes eladósodása, sőt a legtöbb országban m a is tovább nő az államadósság. Mindez nagy baj az adott országoknak, de érdekében áll egyes spekuláns csoportoknak, akik ezeket az országokat adósságban tartják; ez okozza az euró válságát. Európa tehát nagy bajban van, de ugyanez most Magyarországról nem mondható el: nálunk ebben az évben nem nőtt, hanem csökkent az államadósság, miután két lépésben jelentős mértékben visszafizetjük hiteleinket; az alkotmányosan kitűzött adósságcél egynegyede így már idén teljesült. Ezzel a teljesítménnyel majdnem egyedül vagyunk Európában; úgy tűnik, csak a svédek adóssága csökkenhet ebben az évben még rajtunk kívül. A mostani, újra fellángoló válság számunkra ennek megfelelően egyszerre jelent veszélyeket és lehetőségeket. A veszélyek jelentősek, komolyan kell vennünk ők et, de ugyanilyen jelentősek a lehetőségek is. Nevezzük meg a legfontosabb veszélyeket! Első helyen kell említeni a devizahitelesek helyzetét, akiknek az otthona került veszélybe az euróválság miatt. Az ő helyzetüket a kiszámíthatatlanság, a vá ratlanul magas terhek elviselhetetlenné teszik. Hiába terveztek, hiába számoltak, az élet minden számítást felülírt számukra, és ma olyan helyzetben vannak, amelyre nem lehetett felkészülni, és amelyet épp ezért a legtöbben ma már nem is tudnak kezelni.
