Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi ... - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
783 ülésén már sort kerítettü nk elnök úr meghallgatására. Ott kaptunk is egy tömör tájékoztatót az elénk kerülő beszámolóból. Én elsősorban nem is a beszámolóval magával foglalkoznék, és nem annak a már korábban ismertetett számait, adatait ismertetném, hanem a Jobbik javaslatait, alt ernatív meglátásait szeretném most itt némi magyarázattal megosztani önökkel. Először is kifejezetten örülünk annak, ezt még így elöljáróban le szeretném szögezni, hogy végre van egy olyan állami szervezet, amelynek mérhető a teljesítménye a költséghatékon yság szempontjából, láthatóan a többszörösét behozza a Gazdasági Versenyhivatal már közvetlenül is bírságbevételek formájában annak az összegnek, mint amibe a fenntartása kerül. A közvetett haszna természetesen a versenykultúra erősítésében játszott szerep e és a megelőző magatartása miatt különösen fontos, és ennek meggyőződésünk szerint jóval nagyobb a hatása, mint amennyi a bírságbevételekből származó költségvetési többlet. Amit hiányoltunk a beszámolóból, hogy vannak olyan nemzetgazdasági ágazatok, amely ekről egy bővebb, magyarázatokkal, adatokkal tűzdelt beszámolóra szerettünk volna igényt tartani. Ezek elsősorban azt jelentették volna, amire mostanában különösen sokat fókuszál a média, a közvélemény, ami az ország legsúlyosabb problémáit jelenti. Gyakor latilag elsősorban a pénzintézeti szektorhoz kapcsolódó kérdések ezek; másodsorban a közbeszerzésekhez kapcsolódó kérdések ezek, ezeknek is bizonyos speciális szegmensei, ezeket ismertetni fogom; a harmadik pedig a különböző közműcégek, energetikához kapcs olódó kérdések. Mind a három különösen érdekes. Miért is olyan fontos nekünk az, hogy ezek az ágazati vizsgálatok ilyen módon megtörténjenek, és publikálják ezt az Országgyűlés és a közvélemény felé? Először is elmondható az, hogy a gazdasági válság felerő sítette azokat a korábban is megfigyelhető tendenciákat, amelyek a lakosság fogyasztói kosarának összetételében megmutatkoztak. A gazdasági válság következtében egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerültek az emberek, az úgynevezett diszkrecionális jövedelemhá nyad, tehát az az összeg, amit a szoros értelemben vett megélhetési, rezsiköltségeken felül megkeresnek az emberek, ez gyakorlatilag egyre inkább szűkült, egy bizonyos rétegnél nőtt természetesen, és ezzel párhuzamosan a fogyasztók kosarában egyre nagyobb lett azoknak a termékeknek az aránya, amit a multinacionális vállalati szektortól szereznek be. Mit is jelent ez? Elsősorban azt, hogy közműkiadásokra költünk jelenleg az Európai Unió statisztikai hivatalának vagy a KSH adatai szerint a jövedelmünk arányáb ól lényegesen többet, mint az Európai Unió 27 tagállama, többet költünk energetikára, többet költünk ivóvízre, és mellesleg többet költünk különböző élelmiszerfajtákra is. Ezt az adott statisztikai adatok teljesen egyértelműen megmutatják. Épp azért, mert fölerősödött a gazdasági válság miatt az a tendencia, hogy eltűntek ezek a bizonyos előbb emlegetett diszkrecionális jövedelmek, és maradt csak a megélhetési, létszükségleti jószágokra történő pénzköltés, ez a pénz gyakorlatilag teljes egészében szinte a m ultinacionális szektorhoz kerül, néhány szereplős ágazatokba, olyan ágazatokba, ahol a verseny léte, a piac likviditása erősen kétséges nagyon sok esetben. Megfigyelhető az, hogy oligopol gazdasági környezet alakul ki ezekben a szektorokban. Itt lenne külö nösen fontos odafigyelni - ezt egyébként elnök úr jelezte is a tegnapi meghallgatásán, hogy kiemelten kezeli a Gazdasági Versenyhivatal ezeket a területeket. Itt lenne különösen fontos odafigyelni, ugyanis azt láthatjuk, hogy ez a néhány szereplő egy ideig vetélkedett a magyar piac megszerzéséért, aztán később rájöttek arra, hogy a profitot oly módon lehet maximalizálni, ha nem piaci versenyben vannak egymással, hanem különböző versenykorlátozó megállapodásokat, adott esetben ármegállapodásokat, kartelleket hoznak létre, és ennek alapján a saját extraprofitjukat bebetonozzák. Ha most megnézzük a nemzetközi összehasonlító adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarországon érték el az áruházláncok a legnagyobb négyzetméterarányos forgalmat több esetben, ez a Metroáruházláncra is egyébként jellemző volt, vagy Magyarországon volt a
