Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KAUFER VIRÁG (LMP):
752 (9.30) A másik oldalon pedig a segélyezési rendszer volt eddig túlságosan bőkezű: az a szociális háló nemcsak azokat védte, akik valóban rászorultak, hanem azokat is, akik esetleg a kiskapukon keresztül próbáltak munka helyett segé lyezési rendszerrel és fekete módon lehetőséghez jutni. Ezeket a kapukat zárjuk be, és adunk lehetőséget, munkalehetőséget minél több embernek az elkövetkezendő időszakban. Az arányos egykulcsos adórendszer mellett pedig egyértelműen letettük és letesszük ma is a voksunkat. Meggyőződésünk, hogy ez az irány az, amely hosszabb távon képes olyan tiszta rendszert az adózáspolitikában és gazdaságpolitikában megvalósítani, ami hosszú távon a foglalkoztatásra is javuló, ösztönző hatással lehet. Köszönöm szépen a f igyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kaufer Virág képviselő asszony is, az LMP képviselőcsoportjából: “Az akarat diadala helyett odafigyelést és párbeszédet! Miért szükséges a nők nagyobb szerepvállalása a politikai életben?” címmel. Képviselő asszony, öné a szó. Parancsoljon! KAUFER VIRÁG (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy néhány gondolatot osszak meg a nők és férfiak közéleti szerepvállalásával kapcsolatosan és ezzel kapcsolatos közös teendőinkről. Köztudott tény, hogy a férfiak dominanciája a mai magyar politikai életben minden elképzelést felülmúl: amíg a magyar társadalomnak mintegy 52 százaléka nő, addig az Országgyűlésnek mindössze 7 százalékát teszik ki a nők, és a kormánynak egyetlen női tagja sincs. Ennek az aránytalanságnak óhatatlan következménye a férfias szerepek szélsőséges felerősödése, az egyre kiélezettebb versengés, a párbeszéd hiánya és a napi szintű, nemritkán öncélú és akaratos csatározások. Sokan egyet fognak velem érteni abban, hogy a Ház falain belül is gyakran szenvedünk a párbeszédhiánytól, az eldurvuló kommunikációtól és a gondoskodáson felülkerekedő versengéstől, amelyekben gyakran elve szünk, miközben szem elől veszítjük a valós emberi sorsokat és döntéseink rájuk gyakorolt hatását. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ha megnézik a nők arányát egy iskolában, egy szociális intézményben vagy egy kórházban, megdöbbentő képet kapnak. Taná raink, az ellátórendszerben dolgozó segítőink, ápolóink és gyógyítóink között pont fordított a nők aránya, mint e Ház falain belül. A mai magyar társadalomban a nők igen jelentős részt vállalnak abban, hogy gyermekeink felkészülhessenek az életre; hogy a t ársadalom peremére szorultak ne sodródjanak végső kétségbeesésbe, vagy hogy betegeink, időseink emberi bánásmódban részesüljenek. Ezek a nők - akik emellett gyakran családanyák vagy nagyszülők is - jelentik társadalmunk kötőanyagát, a biztonságot, a gondos kodást és a szolidaritást, míg az ezzel kapcsolatos sarkalatos döntésekből pont ők maradnak ki, vagy esetleg kismértékben vesznek csak részt. Ennek az eredménye pedig jól látható. A mai magyar parlament ugyanis sajnos hajlamos az életnek ezen területeit al ulértékelni. Ez abból is látszik, hogy a csak férfiakból álló kormányunk intézkedései legelőször éppen e rendszereket, a szociális ellátórendszert, az egészségügyet, az oktatást és a legrászorultabbakat sújtotta. Ez sajnos nem meglepő, mert a tapasztalatok világszerte azt mutatják, hogy a társadalmi nemek arányos képviselete a politikában és a közéletben növeli a társadalom jólétét és fenntartható fejlődésünk esélyeit. Ehhez, tisztelt képviselőtársaim, a kutatások szerint legalább 30 százalék női részvételr e van szükség a parlamentben, ami messze áll a mai magyar valóságtól. De ne kezeljük ezt elérhetetlen célként, ahhoz, hogy ezt elérjük, strukturális változásokra van szükség és arra, hogy segítsük a nők politikai szerepvállalását minden rendelkezésünkre ál ló eszközzel.
