Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 13 (153. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
7263 nők vissza tudjanak térni a munkaerőpiacra - én ezzel hajlamos vagyok egyetérteni , de azt az állítást nem fogadjuk el, hogy a részmunkaidő ne segítené a családokat. Ez ért szerintünk érdeke Magyarországnak az, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak minél szélesebb és tarkább formái valósuljanak meg. Ami a törvény előterjesztésével kapcsolatos megjegyzéseket illeti, amelyek a vita megkezdése után ismét visszatértek, ott a következőt szeretném mondani. Azt hiszem, hogy először történt meg a magyar parlament történetében, hogy egy ellenzéki képviselő azt hiányolta, illetve azt kifogásolta, hogy jóval a parlamenti vita megkezdése előtt, sőt, a törvény parlament elé történő be nyújtását megelőzően már nyilvánosságra hoztuk a tervezetet. Ez fordítva szokott lenni. Ez valóban egy olyan jogalkotási mozzanat volt, amikor a kormány egy javaslatot nyilvánosságra hozott. Minden véleményt összegyűjtöttünk, és mielőtt benyújtottuk volna a parlament elé a törvényszöveget, ezekből a véleményekből, amit beilleszthetőnek láttunk a törvényszövegbe, azt beillesztettük. Ezt mi a magunk részéről nyílt tervezésnek nevezzük, nyitott, nyílt tervezésnek, és a későbbiekben is ilyen nagy horderejű törv ények esetében élni fogunk ezzel a módszerrel. Én voltam hosszú időn keresztül ellenzéki képviselő, nem is egy alkalommal, én örültem volna, ha akkor lehetőségünk lett volna arra, hogy egyébként a parlamenti vita megkezdése előtt már hónapokkal a kormány t örvényjavaslatokat hozott volna nyilvánosságra azért, hogy be tudja dolgozni a fölmerülő javaslatokat. Ezért ha megengedik, a törvény előkészítésével kapcsolatos kritikákat nem áll módunkban elfogadni. Visszatérve a munkásvédelem és a XXI. század kérdésére , egy dolgot még nagy valószínűségű biztonsággal meg lehet fogalmazni a XXI. századot illetően. Ez pedig az, hogy az állam szerepe erősebb lesz. Lehet ideológiai vitát is folytatni arról, hogy ez jó vagy nem, lehet, ezt az egészet neoliberális összefüggésb en értelmezni vagy elvetni, de a mi fölfogásunk, személyes meggyőződésem is - ez egyfajta iránytűje is a munkánknak , hogy a XXI. század előttünk álló évtizedeiben az állam szerepe nemcsak úgy általában a társadalom életében, hanem a gazdaságban is erőseb b lesz. Szerintem ez jó hír. A szabályozó szerepe, a munkásvédelmi szerepe az államoknak meg fog nőni. Ezt mi nem egy premodern, nem egy régi jelenségként értelmezzük, hanem mint a mostani gazdasági rendszerek új, innovatív, modern elemét. Tisztelt Hölgyei m és Uraim! Éppen ezért azt gondoljuk, hogy azokat a hozzászólásokat - nekem nem dolgom, hogy minősítsem az elhangzott hozzászólásokat , amelyek mind szóhasználatukban, mind hangulatukban, mind helyzetleírásukban osztályharcos gyökerekből fakadnak, illetv e erre emlékeztetnek bennünket, nem tudjuk érdemben megfogadni, ugyanis fölfogásunk szerint nem az osztályharcra kell törekedni, hanem az osztálybékét kell célul kitűzni, ha úgy tetszik (Taps a kormánypártok soraiban. - Tóbiás József: Melyik... Hol?) , oszt ályegyüttműködést kell létrehozni, ami a mi nyelvezetünkben egy szélesebb értelmű nemzeti együttműködést jelent. (Zaj.) Sajnálom, tisztelt elnök úr (Az elnök csenget.) , hogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Tisza István volt már ebben a Házban, amiko r a munkásvédelem kérdéséről elmondta a parlamenti beszédjét; akkor is a baloldalról bekiabálók tüntették ki a meg nem értésükkel. (Dr. Józsa István: Azokat kivezették! - Taps a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném aláhúzni, hogy ez a törvény arra törekszik, a mi hitünk szerint a siker esélyével, hogy egyensúlyt teremtsen a munka világában a munkaadók és a munkavállalók között. Ami a növekedéssel kapcsolatban elmondott véleményüket illeti, azt én örömmel megfontolom, sőt úgy látom, hogy itt még szándékegybeesés is van a volt kormánypártok vagy kormánypárt és a mostani kormánypártok között, mert mi is azt gondoljuk, hogy a gazdaságpolitika középpontjába a növekedést kell állítani, még akkor is, ha egész Európában ma a növekedés hanya tlásától, vagyis recessziótól rettegnek. Halkan mondom, mert nem akarom pártvitává silányítani ezt a beszélgetést, hogy amikor önöknek lehetőségük nyílt arra, hogy kormányozzanak, akkor a magyar gazdaságtörténet legsúlyosabb negatív növekedési számait prod ukálták. (Dr. Józsa István: Előtte
