Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 13 (153. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KISS PÉTER (MSZP):
7252 Az első, ami nyilvánvaló an triviális, hogy itt nem egy koherenciazavar kiküszöböléséről van szó. Ezt maga az előterjesztő is mondja, hiszen bevallottan egy megállapodásnak megfelelő módosításokat hoz a Ház elé, amivel önmagában nem lenne probléma, mert láttunk mi már ennél nagyob b problémát is egy parlamenti ülésszakon. A probléma tehát nem jogi vagy formai eredetű, hanem az, hogy ahogy ezt a szűk körű megállapodást létrehozták, rámutat az egész törvény problémájára. Rámutat arra, hogy nem lehet hivatalos kereteken túl kiválasztot t szereplőkkel legitim, illetve alkalmas eredményre jutni; nem lehet olyan megállapodást kötni valóságos fórumok hiányában, amelyik is a többség akaratát és támogatását bírja. Éppen a szakszervezetek voltak azok, amelyek az elmaradó párbeszédfolyamattal pá rhuzamosan közvéleménykutatást rendeltek meg annak érdekében, hogy a meg nem kérdezett emberek hogyan vélekednek a munka törvénykönyvéről. Nos, ez a közvéleménykutatás azt az eredményt hozta, hogy több, mint 80 százalékuk akár népszavazással is kész lenn e arra, hogy megvédje azt a szabályozást, amit mi magunk sem tartunk korántsem tökéletesnek - a meglévő szabályozást. Ez mutatja, hogy a három kiválasztott szakszervezettel és néhány munkaadói szövetséggel kötött alku nem tükrözi az emberek álláspontját, m int ahogy nem is tükrözheti, hiszen az asztalhoz azokat, akik nem fogadták el a módosítás szándékát, kiválasztási elvként eleve nem is engedték oda. A harmadik probléma súlyosabb ezeknél, ott tartalmi a baj. Az a baj, hogy a módosítási csomag arra irányul, hogy az eredeti elképzelés szerint alapvetően megcsonkított szakszervezeti jogosítványokból némi jogokat mégiscsak visszakapnak a szakszervezetek. Ez éppen arra elegendő, hogy elemi szinten képesek legyenek fenntartani a működésüket, de nem azon a színvon alon, mint ahogy ez korábban biztosított volt. Ez olyan, minthogyha a futónak azt mondanánk, hogy nem a két lábadat amputáljuk le és fuss, hanem csak a lábfejeidet. Ez abszurd, kérem szépen! Hogy ebbe a helyzetbe belementek a munkaadói és munkavállalói érd ekképviseletek, az a helyzet sajátos kiválasztottságát mutatja. Ez, úgy ítélem meg, nem tükrözi a hazai szakszervezeti mozgalomnak a valós akaratát. Pedig volna miért harcolniuk, hiszen a munka törvénykönyve kapcsán az a második nagynagy tartalmi baj, hog y ez a módosítás nem a munkavállalók primer érdekeinek a védelmére irányul, mert megtartja azokat az elemeket, amelyek, ahogy az előbb is elhangzott: több munkáért kevesebb bért garantál; illetve a túlmunkaszabályozással sajnos elősegíti azt, hogy egy meg adott munkamennyiséget nem többfelé kell felosztani ezen szabályozás alapján, azaz több foglalkoztatást, több munkahelyet létrehozni, hanem a túlmunkaszabályozással kevesebb embernek lesz több munkája, vagy a meglévő munkát kevesebb felé osztják szét. Azt gondolom, ez alapvető szemléleti baj. Ez a két probléma fennmarad. Növekszik tehát a munkavállalók kiszolgáltatottsága, és a szabályozás okán nem nő a foglalkoztatás, hanem egy adott munkamennyiséget kevesebben fognak elvégezni. Alapvetően persze a szabál yozás kiindulópontja nem alkalmas abból a szempontból, ahogy Kovács Zoltán államtitkár úr a legelején fogalmazott. Ő úgy mondta, hogy ma Magyarországon, mivel túlzott a munkavállalók védelme, ezért kell rugalmasabb szabályozást csinálni. Na most, én úgy hi szem, hogy Magyarországon több millió ember személyes tapasztalata ellentmond ennek az állításnak, ennek a kiindulópontnak az ellentétes tapasztalatát bírja, azaz úgy gondolják az emberek, hogy ha kell, még betegen is elmennek inkább dolgozni, mert annyira féltik a munkahelyüket. Szó nincs arról, hogy túlzott lenne az ő munkahelyüknek, biztonságuknak a védelme. Ezért tehát úgy gondolom, hogy rugalmasságnak nevezni azt, amelyik is túlmunkára kényszeríti, illetve megkönnyíti a munkáltatók megszabadítását az e mberektől, nem indokolt. Ezt sokkal inkább lehet kiszolgáltatottságnak nevezni. Ezt a módosítást tehát ezen tartalmában nem látjuk elfogadhatónak, és azok törekvését támogatjuk, akik az emberek valós, valódi akaratának kifejezése érdekében, érvényesítése é rdekében népszavazást kezdeményeznek.
