Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 12 (152. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
7175 tömegtüntetésre került sor, a soproniak és a rábaköziek ezrei tiltakoztak az elszakítás ellen. Az érintett terület átadás ára a magyar kormány gróf Sigray Antalt mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával OstenburgMoravek Gyula őrnagyot, a II. országos csendőr zászlóalj parancsnokát bízták meg. Augusztus 28án a történelmi határt több helyen osztrák csendő ralakulatok lépték át, a cél Sopron volt. Az egységek lőfegyverekkel, géppuskákkal voltak felszerelve, Ágfalvánál azonban a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló irreguláris erők meglepetésszerű puskatűzzel viss zavetették az osztrákokat. Ezzel a kis csatával megkezdődött a nyugatmagyarországi felkelés. A felkelőket Rongyos Gárdának nevezték el, soraikban az akkori Magyarország valamennyi társadalmi rétege ott harcolt, egymás mellett küzdöttek szegények és úri fi úk, leszerelt honvédtisztek, veterán frontharcosok, soproni főiskolások, polgárok, műegyetemisták, gazdászhallgatók, vasutasok. A maximum 25003000 fős felkelő sereg 200 kilométeres határszakaszon küzdött az ezeréves határokért. A szeptember 8ai második á gfalvi csatában a felkelők, akik mintegy 110en lehettek, visszavetették az osztrák csendőröket. Az ütközetnek három magyar és két osztrák áldozata volt. Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. Október 4én Felsőőrön Prónay Pál bán és vez érkara kikiáltotta az önálló Lajta bánságot, amely mint önálló tartomány csak november 10éig állt fenn. A tartomány létrejötte meggyorsította a tárgyalásokat. 1921. október 11e és 13a között Velencében tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István és Johannes Sc hober kancellár. Az aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere. A népszavazás december 14e és 16a között zajlott, előbb Sopron, majd a következő nyolc falu, Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva és Ágfalva lakossága voksolhatott a hovatartozásról. A két aktus részeredménye együttesen adta a szavazás véger edményét, amelyet december 17én a Zrínyi Ilona Tiszti Lánynevelő Intézetben hirdettek ki, a soproni lapok pedig rendkívüli kiadásban adták országvilág tudtára, hogy 7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk. Magyarországra szavazott 15 304 fő, Ausztriára 822 7en voksoltak. A nemzetgyűlés 1922ben Sopron törvényhatósági joggal felruházott városnak a magyar hazához való tántoríthatatlan ragaszkodásáért a megtisztelő “Civitas fidelissima” címet adományozta. Tisztelt Ház! Sajnos ma nincsen hazafias magyar diplomá cia, hiányzik a külpolitikai küzdeni akarás. Az elmúlt két évtized számtalan hazaárulásnak minősíthető tettet látott, elég csak a módszerváltás utáni első kormány gyenge, hazaárulásnak minősíthető külpolitikájára gondolni. Tárgyalások útján, ügyes diplomác iával visszakerülhettek volna elszakított magyar területek, Kárpátalja, amiről az ukránok mondtak le, Csehszlovákia felbomlásakor a lehetséges tárgyalásokat elmulasztotta Antall József kormánya a Felvidék ügyében, a délszláv háború során pedig Jugoszláviát ól lehetett volna területeket visszaszerezni, és akkor még nem is beszéltünk a 2004. december 5ei második Trianonról, a lisszaboni szerződés olvasatlan aláírásáról és Románia feltétel nélküli EUcsatlakozásának megszavazásáról. Tisztelt Országgyűlés! Mai felszólalásomat Gyömörey Károly barátom emlékének ajánlom. Miközben a jelenlegi kormány és a kormánypártok soraiban olyanok ülnek, akik két évtizede még kivonultak a parlamentből Trianon hallatán, miközben hazánk bukaresti nagykövete idiótának nevezi azoka t, akik hisznek Magyarország feltámadásában (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) , Gyömörey Károly éveken át a Sághegyi trianoni megemlékezések szervezésével a Jobbik bobai szervezete elnökeként küzdött azért, hogy felnyissa nemzettestvérein k szemét, és a trianoni gyalázatra és egyúttal napjaink nemzetpusztítására is ráirányítsa a figyelmet. Gyömörey Karcsi magyar volt a legjavából, nemcsak a helyi közösség, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyugatdunántúli nemzeti oldal központi alakja, akitő l becsületből, kitartásból,
