Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Latorcai János):
6639 Kitaibel Pálról emlékeznék meg ma. 1757. február 3án, a Sopron megyei Nagymartonban született, ez a település a trianoni döntés óta Ausztriához tartozik. Szülei egyébként egyszerű, de jómódú földművesek voltak. Az elemi és a gimnázium után filozófiát és jogot is tanult, de végül is az orvosi karra iratkozott át. Érdeklődési köre már ekkor a természettudományok, különösen a növénytan felé vonzották, s mivel ez idő tájt a botanikát önálló tudományként még nem tanították, kedvenc tárgyának elsajátításához az orvosi oklevél megszerzésén keresztül vezetett az út. Orvosi gyakorlat ot azonban sohasem folytatott, mert mint orvostanhallgatót, Winterl Jakab József mellé kinevezték adjunktusnak a pesti egyetemen. Nagy lelkesedéssel látott az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításához. Kitaibel fontosnak ítélte a kutatást és a z irodalmi tevékenységet is. Felismerte a magyar föld addig ismeretlen növényi gazdagságát, és kutatási vágyának semmi nem szabhatott határt. A Kárpátok övezte történelmi Magyarország jelentős része akkoriban még növénytani - különösen pedig növényföldrajz i tekintetében - terra incognita, azaz ismeretlen föld volt; bárhová utazott, a tudomány számára leíratlan, fel nem fedezett fajokat talált. Közel 20 ezer kilométert tett meg így felfedező útjai során, a kor viszonyainak megfelelően lóháton, kocsival, a he gyekben pedig gyalog. Eközben betegsége egyre súlyosbodott, és végül 61 éves korában, 1817. december 13án halt meg. A sírnál hivatali utóda, Schuster János búcsúztatta. Ő vésette sírkövére ezeket a sorokat: “Magyarország flórájának ritkaságait felkutatta, a hazai föld természetét felismerte, forrásainak titkait felfedte. Nem kevésbé derekassága, szerénysége, erkölcsössége lelki díszévé váltak. Örülj, Magyarország, hogy ilyen fiút adtál a világnak!” Tragikus magyar sors, hogy szülőháza és sírja, földi marad ványai a városrendezés áldozataivá váltak azóta. Kitaibel a növényföldrajzi egységet képező Kárpátmedence rendszertani megismerését volt hivatott szolgálni, és herbáriumát, amit ránk hagyott, a mai napig a Természettudományi Múzeum növénytárában igazi ere klyeként őrzik. Állattani felfedezései közül talán a pannon gyíkot emelném ki, melyet itt, a szemközti budai dombokon a mai napig megfigyelhetünk, nekem is volt hozzá szerencsém idén augusztusban, és tavasztól minden képviselőtársamnak ajánlom kirándulási célpontnak. Az ásvány- és kőzetvilág területén legjelentősebb eredménye a tellúr nevű elem volt; ez is sajátos magyar sors, hogy mégsem az ő nevéhez kötődik a felfedezése, hiszen a berlini tudományos akadémia híres analitikusának, Klaprothnak küldte ki, ő azonban később saját felfedezésként írta le. De ugyanúgy fontos felfedezései voltak a földrengésekkel kapcsolatos tanulmányai, valamint a cukorrépából kinyerhető cukorlé technológiájának a megismerése is. Ez akkoriban nagyon fontos volt, hiszen kontinentál is zárlat miatt a cukornádat nem lehetett Európába behozni. Kémiai ismereteit mégis inkább az ásványvízelemzés teszi számottevővé. Később bejárta a történelmi Magyarország területét, és mintegy 150 ásványvizet elemzett. A tudományos világ elismerésének jel eként tudományos társaságok, illetve akadémiák tisztelték meg tagsággal. 1817es halála óta néhány intézmény és tanulmányi verseny is büszkén viseli nevét. Munkássága Európahírű, itthon mégis csak aránylag szűk körben ismert, sőt, kutatásai, írásai magyar nyelven alig hozzáférhetők. Ezt a méltatlan helyzetet szerettem volna a mostani lehetőségek között kissé orvosolni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselő urat és a tisztelt Ház at, a kormány képviselője jelezte, hogy írásban kíván válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm egész napos munkájukat, reggel 8 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését.
