Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A befektetésialap-kezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
6634 A befektetésialapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló T/5067. számú törvényjavaslat igazából azt a fő célját biztos el fogja érni, hogy megfelelő kereteket biztosít, amelyek alapján nagy rugalmassággal lehet tőkét mozgatni Európán belül, akár országhatárokon keresztül is. De vigyázat, kedves képviselőtársaim, itt most nem csak az Azoriszigetekről van szó (Derültség a Jobbik padsoraiban.) , és nem csak azért mondom, mert Mengyi Roland képviselő úr szégyellni akarja ezt a cselekedetét; nem kell ezt szégyellni, aki valamit csinált, azt vállalja fel. Nézze meg Szűcs Lajos képviselőtársát! Ő elmondta, hogy 13 órát repült odavissza, és komoly témákról tárgyalt, tehát ha valaki valamit megcsinált, azt tessék felvállalni. Ugyanígy ez a törvényjavaslat is felvállalható, én azt m ondom, jól fogja ez szolgálni az integrálódásunkat az Európai Unióba, csak át kell gondolni az egész ország uniós politikáját, Unióhoz való viszonyát, mert vigyázat, ezzel nemcsak könnyebben tud jönni hozzánk a tőke, hanem könnyebben tud menni is. Ha tehát olyasmit tapasztal, hogy önök visszamenőleges jogalkotással megnézik, hogy a legjobban prosperáló magyarországi szektoroknak mennyi az éves nyeresége, és azt egy elég furmány különadó formájában visszamenőleges hatállyal lefelezik, akkor nem biztos, hogy kedvük lesz idejönni. Ez a törvény kiszámítható, megalapozott kormányzati gazdaságpolitika esetén jó eséllyel eredményezheti azt, hogy megnövekszik a Magyarországra áramló befektetői tőke mennyisége, serkentve ezzel a gazdaságot, és forrást biztosítva a mi ndenki által igényelt fejlődéshez. Ezt van, aki korábban 7 százalékra becsülte, van, aki mérsékeltebbre. Visszatérve Matolcsy miniszter úrra, nagyon szeretnék itt helyszínen vitatkozni vele - hétfőn lesz a harmadik alkalom, hogy felteszem számára a kérdést , hogy ki fizeti az ámokfutásának az árát , csak nem akar idejönni, valamiért nem szeret idejönni, pedig megtehetné, hogy képviselői mandátumához híven vitatkozik a képviselőtársaival. Hozzá tud tehát járulni ez a törvény a fejlődéshez, ugyanakkor - amit most tapasztalnak a befektetők, hogy egy elhibázott, dilettáns gazdaság működik az országban - így ellenkezőleg hat az egész, hiszen aki csak tudja, kimenti a pénzét az országból; miután ez a törvény hatályba lép, egy kicsit egyszerűbben meg tudja ezt tenn i, még intenzívebb lehet a reagálás egyegy negatív eseményre. Ez a javaslat tehát a kiáramlást is megkönnyíti: ahogyan leegyszerűsödik a működő tőke Magyarországra hozatalának eljárásrendje, úgy válik egyszerűbbé a Magyarországról más tagállamba irányuló tőkeáthelyezés is. Mindezek alapján nagyon kérem, gondolják végre át, hogy mi a fontosabb: makacsul ragaszkodni egy elhibázott és működésképtelennek bizonyult gazdaságpolitikához, vagy valódi alapokat teremteni a fejlődéshez; valódibb alapokat, mint amit e z a kívánságlista jelent, amit jó szándékkal összeállítottak a minisztériumban, csak kéthárom évet késtek el vele, mert ha három éve kész van, akkor lehetett volna rögtön ezzel kezdeni a kormányzást, hogy eszközöket is rendelnek mellé. Most az a helyzet, hogy az elképzelések mellé az kellene, hogy pénzbefektetési eszköz is rendelkezésre álljon, ahhoz pedig, hogy a befektetők pénzt hozzanak az országba, egy befektetőbarát környezetet kell teremteni, nem pusztán jogharmonizációs törvényeket írni. Amíg a befe ktetéseket vonzó gazdasági környezet nem biztosított, addig egy ilyen törvényt behozni a parlament elé természetesen kötelezettség, így is fél év késéssel került ide, de a befektetési alapokat kezelő törvény csak keretet jelent, lehetőség csak egy vonzó ga zdaságpolitika mellett érhető el ezzel a törvényi háttérrel is. Összességében tehát az MSZPfrakció elismeri a szabályozás szükségességét, valószínűleg fogjuk is támogatni - a magam részéről biztosan - ezt a törvényjavaslatot, de hangsúlyosan felhívja a fi gyelmet arra, hogy a törvényi szabályozás elfogadása önmagában messze nem elegendő a befektető bizalom helyreállítására, nem elegendő a működő tőke Magyarországra vonzásához, különösképpen, ha a kormányzat tevékenysége egyébként sem a szabályozás, a szabál yozások stabilitását, kiszámíthatóságát nem szolgálja, sem pedig a befektetések biztonságát és tervezhető megtérülését nem igazolja, hanem éppen az ellenkezőjét mutatja. Gondoljunk például a kapcsolt energiatermelésre, ahol szintén törvényi szabályozási es zközökkel tettek tönkre egyetlen nap alatt,
