Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő, valamint egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
6534 szakmai megbélyegzést alkalmaznak velük szemben, mint azokkal, akik mondjuk, a hivatás szabályainak legdurvábban való megsértése miatt bocsátódnak el, vagy jo gerős büntető ítélettel bocsátódnak el a szolgálatból. Egy későbbi ajánlási pontban vissza fogok hivatkozni, mert nemcsak ez a szankciója ennek az önmegfigyelési engedély meg nem adásának, hanem egyéb más kiváló javaslataik is vannak, de azt majd ott fogom elmondani. Azt gondoljuk, hogy ez egyszerűen elképesztő. Tehát, ha önök tényleg nem kívánják megtartani azt az embert, aki bár a szakmáját tisztességesen végzi, de azt mondja, hogy az ő magánéleté be legyen kedves, senki ne kutakodjon; ezért őt önök főszabályként nemhogy az út szélén hagyják, hanem még egy jól irányzott rúgással a szakadékba meg az árokba bele is rúgják; hogy ezek után őt még meg is bélyegzik azzal, hogy hivatásos szolgálatra alkalm atlanná vált, azt gondolom, hogy ez már pofátlanság. Tisztelt Képviselőtársaim! Írják bele akkor a törvénybe, hogy a Fidesz számára politikailag megbízhatatlan. Legyen ez a kategória a törvényben, ezt mindenki érteni fogja, és majd annak idején, amikor enn ek a csoda kormányzásnak, amit önök csinálnak, vége lesz, legalább a helyén tudja majd mindenki kezelni a szituációt. A 35. ajánlási pontban képviselőtársaimmal a végkielégítések problematikájánál szeretnénk elhagyatni ezt az egész bekezdést és alpontjait, amit önök az asztalra tettek. Továbbra is szeretném várni a választ, mert államtitkár úr az általános vitában nem adott választ arra az elvi felvetésre, hogy mi köze van egy végkielégítésnek, ami a már elvégzett munka után jár… - tehát itt nem arról van s zó, hogy valakit fölvettek, és másnap reggel valamit csinál, ezért neki végkielégítés jár, és ennek a feltételét önök szigorítani szeretnék. Ez arról szól, hogy ő soksok éven keresztül, lehet, hogy évtizedeken keresztül végezte a dolgát, szolgálta ezt az országot, majd vagy önök, vagy bárki más a kormány részéről nem fog tudni neki a továbbiakban munkát biztosítani, ezért tartalék állományba teszik, vagy egyéb más okok miatt neki megszűnik a szolgálati jogviszonya, ezért a már ledolgozott évek után neki vé gkielégítés jár. (12.20) Ehhez képest önök olyan további feltételeket támasztanak, amelyek az aktuális viselkedéséhez kötik a végkielégítés megkapását. Tehát egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy a végkielégítés intézményét nem azért találták ki, hogy val aki éppen aktuálisan jól viselkedike vagy sem, hanem azért, mert ő éveket vagy évtizedeket az ország szolgálatában letöltött. Ilyen pontokat tesznek önök bele például, hogy csak a felére jogosult a végkielégítésnek, akit azért mentettek fel, mert az áthel yezéséhez nem járult hozzá. Tényleg, nagyon komoly befolyásolási tényező az, hogy ő most nem járul hozzá az áthelyezéséhez, hogy mondjuk, előtte, azon a szolgálati helyén, ahol 20 vagy 30 évig dolgozott, tisztességesen szolgáltae Magyarországot és az itt élő embereket. Valóban, ha ő nem hajlandó az ország másik végére elmenni dolgozni, megérdemli a piszok, hogy elvegyük a végkielégítésének a felét. Nem értem, államtitkár úr, erre adjanak majd, legyenek kedvesek, magyarázatot, hogy ez akár az igazságosságga l vagy az önök kormányprogramjával, vagy bármi mással hogyan van összefüggésben. Szintén ennél a szabályozásnál van az, ami viszont összefüggésben van az előbbi ajánlási ponttal, ami, tisztelt államtitkár úr, nyílt zsarolás. Nyílt, törvényben lefektetett z sarolás! Azt írják önök, hogy végkielégítésre nem jogosult a hivatásos állomány tagja, ha nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, vagy a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot határidőben nem tette meg. Mé g egyszer mondom: van egy hivatásos kolléga, aki mondjuk, az elmúlt 2025 évben tisztességgel, az esküjéhez híven, élete és testi épsége kockáztatásával végezte a dolgát; legyen ő rendőr, legyen ő bvs, legyen titkosszolga, NAVos, bárki más. Azt mondja ön öknek most, hogy ő nem hajlandó arra a továbbiakban, hogy az ő magánéletét titkosszolgálati eszközökkel vegzálják, ezért köszöni szépen, ezt ő nem írja alá, tudatában annak, hogy akkor őt felmentik - rendben van. De mi köze van ahhoz, hogy ő ezt nem írja a lá, államtitkár úr, annak, hogy az ő elmúlt 10, 15 vagy 25
