Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 6 (148. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
6306 A mezőgazdaságból élők végeredményben csak azt kérik, hogy hagyják őket dolgozni, és ígérik, hogy nagyban hozzá fognak járulni a kormány országépítő munkájához. Ehhez szeretnénk sok segítséget nyújtani a korm ánynak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr, bizottsági elnök úr. Megadom a szót Ángyán József államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy a Ház plénuma elé hozta az agrárium, a vidék helyzetével kapcsolatos kérdéseket. Nem kétséges, hogy amikor Orbán Viktor miniszterelnö k úr az OMÉKon kijelentette, hogy Magyarország agrárország, és az is fog maradni, akkor azok az eredmények, amelyek épp most születtek a mezőgazdaságban, jelzik, hogy ha megfelelő módon használjuk ezt a vidéket, ha megfelelő stratégiát dolgozunk ki a fejl esztésére, akkor a kiváló adottságaink és a nép szorgalma, a magyar parasztság évezredes tudása, amit itt fölhalmozott, kiváló eredményekre teszi képessé a magyar mezőgazdaságot, a magyar vidéket. Mondhatjuk azt is, hogy valóban nemzetbiztonsági stratégiai kérdés, hogy mi történik a vidékkel, és mi történik a vidék gazdaságával, benne a mezőgazdasággal. Történelme során is a magyarság sokszor a vidék és a mezőgazdaság hátterével tudott megújulni, ezekből a gyökerekből táplálkozva tudott a város is megújulni . Nem véletlen az, hogy a vidéki térségek európai chartája is úgy fogalmaz, hogy város és vidék közös sorson osztoznak. A magyar szóhasználat szerint a város és vidéke fogalmat használtuk, vagyis szoros kapcsolat van a város és vidék jövőjében, tehát a vid ék fejlődése vagy visszafejlődése nagyon mélyen érinti az egész magyar társadalmat, benne a város társadalmát is. Ezért az első feladatok egyike volt, hogy ezeket a kapcsolatokat, amelyeket mesterségesen szétválasztottak, részben a vertikális kapcsolatokat , amikor a mezőgazdaság elveszítette a feldolgozóiparát, a kereskedelmét, másrészt pedig a területi kapcsolatokat, a város és a vidék közti kapcsolatokat építsük újra. Ennek egyik, talán legfontosabb eleme az élelmiszerlánc újrafogalmazása. Valószínűleg ak kor járunk el helyesen, hogyha ezt a szerves kapcsolatot, ami a lépcsőfokok között megvolt, és amit mesterségesen szétszakítottak, újraépítjük. Néhány intézkedést hadd mondjak azon túl, hogy természetesen a nemzeti vidékstratégia hosszú távra is megfogalma zza ezeket a törekvéseket. Annyit talán előzetesen hadd mondjak el, hogy a vidékstratégiának egy nagyon széles társadalmi vitája zajlott le, amely tíz évre előre megfogalmazza a teendőinket, az elképzeléseinket. Azt szűrhettük le ebből a hosszú vitából, am it meg is hosszabbítottunk, hogy a társadalom túlnyomó többsége egyetért egy minőségi mezőgazdaságfejlesztéssel, egy olyan mezőgazdaságfejlesztéssel, amelyben jó minőségű, egészséges és biztonságos élelmiszert állítunk mindenekelőtt elő. Ezt úgy tesszük, hogy fenntartunk egy élhető világot magunk körül, megőrizzük a tájak sokszínűségét, a vidéket, hiszen a helyi közösségekről, az emberekről szól ez a történet; végül, de nem utolsósorban egy olyan mezőgazdaságot, amelyben nagyon sokan munkát, megélhetést t alálnak. (8.10) Talán ez a három pillér az, ami meghatározza a jövő mezőgazdaságát, és ami a vidék fejlődéséhez is hozzájárulhat. Alapja mindenképpen a vidék gazdaságának a megerősítése és benne a mezőgazdaság megerősítése. Ez részben a gazdálkodással magá val hoz feladatokat. Idetartozik a gazdaságnak egy olyan erősítése, amelyben a társasági adók csökkentése következett be az elmúlt időszakban; a Széchenyiforgóeszközhitel és benne az agrárSzéchenyikártya, amit annyira várt az agrártársadalom, hiszen a f orráshiány is és a hitel meghatározza a fejlődés lehetőségeit; az
