Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
6282 de azt gondolom, ez nagyon fontos észrevétel, ami ténylegesen az önálló kereset m egteremtésére ösztönözné a megváltozott munkaképességűeket. Ugyanakkor egy másik nagyon jelentős probléma a feketemunka és annak a szankcionálása, amely szintén hathat ellenkezőleg a munkavállalást ellenösztönzőként. Engedjék meg, hogy a 38. ajánlási pontr a hívjam fel a figyelmüket, amelyben erre utalok. Szerintem a törvény a jelenlegi formájában nagyon erősen, túlzottan erősen szankcionálja az esetleges feketemunkavégzést, ugyanis teljes járadékmegvonással jár, ami, azt gondolom, ellenösztönzőleg hathat m ind a hivatal felől, hiszen lehet azt tudni, hogy kevésbé alkalmazza azt a szankciót az ügyintéző, amelyiket nem tartja igazságosnak, hiszen úgy gondolja, hogy ha ez aránytalanul bünteti meg a munkavállalót, akkor inkább elnézi neki ezt a hibát, arról nem is beszélve, hogy amennyiben a munkavállaló nem tudja a jövedelmét kiegészíteni ideiglenesen hivatalos úton vagy úgymond a fehérgazdaságban, akkor feketegazdaság útján fogja ezt elérni. Azt gondolom, ez senkinek sem az érdeke, önöknek sem és a munkavállaló knak sem, úgyhogy ezt a 38. módosító indítványt, amelyben én tulajdonképpen nem vetem el azt, hogy a feketemunkát szankcionálni kell, természetesen szankcionálni kell, de én nem kívánnám ezt végleges járadékelvonással büntetni, hanem 30 napos és ismételt j ogsértés esetén pedig 60 napos felfüggesztésre ítélném a feketemunkát végző munkavállalót. Lenne itt még egy igen fontos javaslat részünkről, amelyet a 21. és 41. ajánlási pontok összetételével lehet megtalálni, ez pedig, amire szintén utaltam a vezérszóno ki felszólalásomban, hogy progresszív szemléletű országokban nem jövedelempótló juttatásként folyósítják a rehabilitációs ellátást, hanem úgymond hátránykompenzációs juttatásként, ami azt jelenti, hogy azok az emberek, akik fogyatékossággal élnek, megválto zott munkaképességűek, az egész életüket sokkal nagyobb költségű eszközökkel kénytelenek leélni, sokkal többe kerül nekik eljutni egyik pontból a másikba például, különösen a jelenlegi tömegközlekedési viszonyok mellett, amikor tulajdonképpen a kerekes szé kesek szinte nem is tudnak tömegközlekedéssel közlekedni, csak autóval, taxival vagy a saját járművükkel. Tehát hátránykompenzációról beszélhetünk a megváltozott munkaképességűek esetén, egész életük során. Az előterjesztésem lényege az lenne, hogy a rehab ilitációs ellátást bontsuk kétfelé, és legyen egy jövedelempótló része, legyen egy hátránykompenzációs része, amely akkor is jár, hogyha az illető elkezd dolgozni, hiszen ez az ő megnövekedett életvitelköltségeit igyekszik kompenzálni. Erre vonatkozólag a részletes leírást, amint mondtam, a 21. és a 41. pontok alatt találják meg képviselőtársaim. Egy kiegészítést még tennék az előző felszólalásomhoz, amelyet a rehabilitációs hozzájárulásról tettem. A 74. ajánlási pont alatt jómagam is kísérletet teszek arra , hogy a költségvetésben meghatározott módon lehessen csak elkölteni a rehabilitációs hozzájárulásra befolyt összegeket. Tehát annak ellenére, hogy a központi költségvetés része, mégiscsak ellenőrizhetően rehabilitációs célokra fordítódjon. Köszönöm szépen . ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces felszólalásokkal folyatjuk munkánkat. Elsőként megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak a Fideszképviselőcsoportból. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Kecskemét): Köszönö m a szót. Képviselő Asszony! Az imént elmondottak közül ez a javaslatsor, amelynek az első módosítója talán az 56., 65., 83., amelyik 3ról 6 hónapra terjesztené ki azt az időszakot, amelynek átlagában a minimálbér 150 százalékát meg nem haladó foglalkozta tást lehetővé tenne, ugye, hogy pontosan fogalmazzunk. Alapvetően én elfogadom az ön javaslatát. Azt gondolom, itt a 3 hónap meghatározása világos és egyszerű gazdasági okokra vezethető vissza. Az egészségügyben mi nagyon sokszor szembesülünk azzal a ténny el, hogy az elképzelhető és a megengedhető, tehát a szakmailag lehetséges és a
