Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
6241 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy nagyon ünnepi pillanat érkezett el az eddigi parlamenti képviselői munkám során, nagyon izgulok, bevallom őszintén (Derültség.) , de megpróbálom úgy elmondani ezt a hozzászólást, hogy valóban méltó legyen ahhoz a súlyhoz, ahhoz az alkalomhoz, amiről most szót kell ejtenünk. Ennek azért már volt olyan értelemben előzménye, hogy a múlt héten az általános vitában nagyon komoly vezérszónoki beszédek hangzottak el. Varga István képviselőtársamat is kiemelném, aki szintén nagyon alaposan és mélyen k örbejárta a bolsevizmus természetét és kártékony mivoltát, de ugyanezt tettem jómagam is egy 30 perces vezérszónoki beszédben, ahol lényegében egy Szolzsenyicinidézettel kezdtem, és most is csak ezt tudom mondani; tehát a kommunisták lélektanához tartozik , hogy nincs lelkiismeretük, és lényegében a zsákmány védése - Máraival élve , a zsákmányt védő kommunistánál nincs rosszabb. Gyakorlatilag azt kell hogy mondjam, ez a törvényjavaslat tehát megnyitotta az utat. Mi úgy értelmezzük, megnyitotta az utat a te ljes körű igazságtételhez. Négy alapelv van, ezt elmondtam már az általános vitában is, most nem akarom ezt visszaismételni. Az elnök úrnak megnyugtatásul jelzem, mely pontokhoz szólok hozzá, mielőtt esetleg jogosan figyelmeztetést kapok. Tehát egészen pon tosan mondom, hogy a 20., 21. és 22. javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, de érinteni fogom a 18ast és a 19est is. Összességében tehát azt kell előrebocsátanunk, hogy az igazságtétellel kapcsolatos szakma egészen széles palettán számítva, Hack Pétertől k ezdve, akit azért nem lehet megvádolni nemzeti radikalizmussal, ellenben erős antibolsevizmus jellemzi, Kahler Frigyes, aki gyakorló bíró, nagyon komoly kutatója a kommunizmus önkényuralmi évtizedeinek, a másik ponton meg Zétényi Zsolt, aki ugyanezt tette, teszi évtizedek óta, itt a parlamentben is tette, benyújtotta a ZétényiTakácstörvényt, és azóta is nagyon sokat tesz, a mosonmagyaróvári sortűzpertől kezdve nagyon sok ügyben tette, bizonyította azt, hogy elkötelezett híve az igazságtételnek. Tehát ők m ind a hárman azt mondják, konszenzus van a szakmában arról, hogy négy dolgot kell tenni az igazságtételért, az önkényuralmi rendszer bukása után az igazságtétel keretében. Egy. Az önkényuralmi rendszer fenntartóit száműzni kell a közéletből és a hatalomból , tehát nemcsak a hatalomból, a közéletből is. Nyilván a hatalomból és az erőszakszervezetekből, az államirányítás bármely területeiből, kicsit hozzátéve még azt is, hogy nyilván az ebül szerzett jószágaikból is ki kell verni őket, mert ezeket a jószágokat ebül szerezték, visszaélve a pozícióikkal, spontán privatizáció, lemutyizott privatizáció, külföldi tőkéseknek ők lettek a legjobb kiszolgálói, a soksok éven át hirdetett eszméikkel ellentétben. Kettő. Megengedhetetlen az, hogy ugyanolyan szerkezetű vagy jogfolytonossággal rendelkező pártok működjenek, amely pártok jogfolytonosságot vállalnak az önkényuralmi rendszert működtető diktatórikus párttal. Jelenleg Magyarországon egy olyan helyzetet tapasztalunk, hogy így működünk, tehát az MSZMPvel jogfolytono sságot vállaló MSZP 21 év óta jelen van a magyar közéletben. A harmadik elem a bűnök üldözése: bűn nem maradhat büntetlenül. Tehát ez a legfontosabb erénye ennek a javaslatnak, vitán felül, hogy igenis, megnyitja a büntethetőségét az emberiesség elleni bűn öknek és mindazon bűnöknek, amelyeket nem üldöztek a diktatúra időszakában, illetve az elmúlt 21 évben, annyi pontosítással legfeljebb, itt ajánlom figyelmükbe a 12. ajánlási pontban azt a javaslatot, amit Zétényi Zsolttal együtt dolgoztunk ki. Nem helyes ez a szövegezés, hogy nem tekinthető elévültnek a ’40 és ’90 közötti bűncselekmények sora, hanem nem évült el. A kettő között óriási különbség van. (22.40) A 4. pont, amit talán meg lehet említeni ebben a körben, amiben szintén fennáll a szakma konszenzusa , hogy nyilvánosságra kell hozni a bűnöket, ki kell beszélni a bűnöket, hozzáférhetővé kell tenni kutatók számára, bárki számára. És akkor itt bejön egy ötödik, ami szintén a szakma konszenzusa: megfelelő kárpótlást kell adni a jogsértetteknek. Tehát ezt a z öt szempontot kell vizsgálnunk egyszerre, és mi úgy érezzük, hogy ez az öt szempont nem érvényesül teljes mértékben ebben a törvényben. Mi ezért vettük a lapot, és
