Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KAUFER VIRÁG (LMP):
6230 Figyelmükbe ajánlanám még a 49. ajánlási pont alatt szereplő módosító indítványt. Ez egy eg yszerű matematikán alapul: hogyha az apának 5 nap pótszabadságot biztosítunk egy gyermek születésénél, akkor nem értjük, miért 7 nap pótszabadságot biztosítunk ikergyermekek születésénél. Az ikrek legalább ketten vannak, tehát azt gondolom, hogy érdemes le nne ezt egyszerűen 10 napra növelni. Ez nagyon egyszerű és jópofa módosító indítvány, bízom benne, hogy családbarát képviselőtársaim fogják tudni ezt támogatni. Röviden szeretnék néhány szót mondani Spaller képviselőtársam 25. ajánlási pont alatt található módosító indítványáról, amelynek a szándéka nemes, hiszen igyekszik egy elég sajátos eszközzel a gyermekes szülők foglalkoztatását javítani. Mi ezt nem tudjuk támogatni, legfeljebb tartózkodni tudunk ebben a kérdésben. Ugyanis úgy érezzük, hogy ez egy erő teljes gumiszabály, amellyel akár vissza is lehet élni akkor, amikor egy állást betöltenek a munkáltatók. Ugyanakkor megint csak az északeurópai példákra hivatkozva nem érezzük azt, hogy egy ilyen, gyermekes szülőknek adott kedvezmény segíti igazából a gy ermekvállalást, a meg nem született második, harmadik gyermekek megszületését. Hiszen azoknak a gátja elsősorban az, hogy nincs megfelelő nappali gyermekellátás, mindenki számára elérhető olcsó, megfizethető gyermekellátás, illetve az, hogy a nők nem tudna k könnyen visszahelyezkedni a munkahelyükre, így nem tudnak úgy munkába állni gyermekszülés után, hogy az ne akadályozza a gyermekvállalást sem. Ezt a népesedési kerekasztal felméréseiből is lehet tudni, hogy a második, harmadik gyermek azért nem születik meg, mert félnek attól a szülők - az apák is , hogy az édesanya elveszíti a munkáját, és ma Magyarországon egy keresetből nagyon nehéz egy családot fenntartani. (21.50) Úgyhogy ezért érezzük azt, hogy bár jó szándékú ez az indítvány, ennek ellenére nem fo gja azt elérni, amit megcélzott, és javasoljuk azt, hogy ehelyett inkább a 29. ajánlási pont alatt lévő módosító indítványt támogassák. Még egy gondolatot engedjenek meg az “északi modell” konferenciáról, ami szerintem nagyon fontos modell: ahol a nemek kö zti távolság kisebb, ott jobbak a gazdasági mutatók, és az ország versenyképessége is nő. A másik téma, amit szeretnék felhozni, amiben ismét az állami foglalkoztatás, az állam mint foglalkozató példát mutathat, nagyon fontos példát. Ez a megváltozott munk aképességűek alkalmazása esélyének a lehetősége. Szilágyi Péter képviselőtársammal beadtunk egy módosító indítványt, 7. ajánlási számon található, amelyet sajnos nem tudott támogatni a kormány, ugyanakkor az alkotmányügyi bizottsá g a tartalmi részét szinte majdnem átvette ennek a módosító indítványnak, és a 44. ajánlási pont alatt találhatják meg, de leszűkítette azok körét, akikre az eredeti, 7. számú ajánlás vonatkozott. Talabér Márta képviselőtársam elmondta a megváltozott munka képességűek támogatásával kapcsolatos vitában, hogy nem működik Magyarországon a rehabilitációs hozzájárulás intézménye. Ez a kijelentés, azt gondolom, önmagában így nem állja meg helyét, hiszen több mint 60 milliárd forintot hozott a költségvetésnek ez a kezdeményezés. Tény és való, hogy jobb lett volna, ha ez a 64 milliárd forint állások formájában, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása formájában jelent volna meg. Mindenesetre akkor, amikor a 2011es költségvetésről szavaztunk, nem okozott lelkii smereti kérdést a kormánynak, hogy ezt az összeget beolvassza úgy en bloc, ha jól emlékszem, a Munkaerőpiaci Alapba, és ne arra fordítsa, amire igazából ez a pénz fordítani kellett volna. Ugyanakkor példákat is mondott képviselőtársnőm saját városából, Vá rpalotára arra vonatkozólag, hogy milyen az, amikor az állam megváltozott munkaképességűeket alkalmaz, az milyen remek, és hogy példát tud mutatni tulajdonképpen a helyi közösségnek arra, hogy az előítéletek, a fogyatékossággal élő személyek, a megváltozot t munkaképességűekkel szembeni előítéletek ellen küzdjünk közösen. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos szempont, amit mindenképpen figyelembe kellene venni akkor, amikor egy olyan törvény van előttünk, ami
