Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5838 A 80as évek uralkodó eszméje, uralkodó narratívája, a késő K ádárkor technokrata narratívája úgy tételezte, hogy a történelem egy tőlünk független, örök és lineáris fejlődés a Rákosikorszaktól egészen az uniós csatlakozásig; az a politikus szolgálja a nép boldogulását, aki meghajol a történelem szükségszerűségei e lőtt, és hozzájuk igazítja cselekedeteit; akik a szükségleteket és szükségszerűségeket felismerve helyes irányt szabnak a fejlődésnek, azok a jó politikusok. Ebben a posztkádári technokrata diskurzusban azért is volt értelmetlen ítéletet mondani a rendszer váltás előtti cselekedetekről, hiszen fennen hirdették, hogy a rendszernek mindenki részese volt. Előszeretettel alkalmazták azokat a nyelvi trükköket érvek híján, hogy a számon kérőket, az elszámoltatást kérőket, a kellemetlen kritikusokat lehúzták magukh oz. Pontosan vissza tudjuk idézni azokat a helyzeteket az elmúlt 2025 évből, hogy ha valaki végre mérleget akart vonni a ’89 előtti Magyarországról, azok, akiknek nem volt érdekük az, hogy mérleget vonjunk, kitalálták, hogy a beszélő maga is sáros, vagy é ppen felmenői maguk is részesei voltak a rendszernek. Éppen ezért itt az ideje annak, hogy egy kényszermentes, egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzust kezdjünk el a XX. századi magyar történelemről. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a késő Kádá rkori technokrata diskurzus tette lehetetlenné azt, hogy 198990ben nagyon világos cezúrát vonjunk a diktatúra és a demokrácia között. A késő Kádárkori technokrata politika nem ismeri el az erkölcsöt a politikában, éppen ezért jóról és rosszról, jó és r ossz különbségéről nincs is értelme beszélni. Ezzel a diskurzussal is szakítanunk kell. Azt látjuk, hogy van egy szomorú mérlege az elszámoltatatlanságnak az 1989 óta eltelt húsz évből, hiszen, beszéljünk világosan, tudjuk azt, hogy miközben az 50es évekb en ávós pribékek az 1945öt megelőző vérengzésekhez és terrorcselekedetekhez hasonlóan nyomorítottak meg, kínoztak meg embereket, tettek tönkre életeket, ezek az ávós pribékek boldogulni tudtak az ’56 utáni Magyarországon, és boldogulni tudtak az 1990 után i Magyarországon. Nem a bosszú az, ami hiányzik, hanem az elégtétel azoknak, akik szenvedtek ezektől a terrorcselekményektől. De más is történt ebben az országban 1989 után. Miközben létrejött a demokratikus fordulat, azt látta a magyar társadalom, hogy tu lajdonképpen a rendszerváltás nyertesei azok lettek, akik egyébként haszonélvezői voltak a megelőző rendszernek. A nómenklatúraburzsoázia lett az első számú nyertese a rendszerváltásnak. Azt lehetett látni, hogy falvakban azok tudtak virágzó gazdaságokat létrehozni, akik korábban a téeszeket irányították. Azok voltak birtokában a különböző gazdasági információknak, és tudtak a külföldi tőkével egyezséget kötni, sikerrel privatizálni vállalatokat, akik a szocialista nagyvállalatok élén álltak. Azok tudtak b oldogulni az új rendszerben, akiknek kellő információjuk és politikai kapcsolatrendszerük volt a megelőző rendszerből. Ez a szomorú - és talán nem is jó a jelző, hogy szomorú , ez a meglehetősen lesújtó és lehangoló tapasztalat az, ami végigkísérte az elm últ húsz év Magyarországát, és ennek következménye az is, hogy miért lett az elmúlt húsz év Magyarországa egy következmények nélküli ország. Éppen ezért itt van az ideje nemcsak a ’89 előtti társadalomfejlődéssel való szembenézésnek, hanem annak is, hogy é szrevegyük, hogy az emberekben a keserűség tovább nőtt 1990 után, hiszen az igazságtalanságok, pontosan a múlt lezáratlansága miatt nem fejeződtek be 198990ben; igazságtalanságok bőven történtek akkor, 1990 után is, amikor ennek az országnak a javait sza badon el lehetett adni, a különböző közösségeket az alapvető erőforrásaitól szabadon meg lehetett fosztani, és az, aki kritikát merészelt hangoztatni azzal a privatizációs politikával szemben, amelyet a neoliberális közgazdasági dogma hirdetett, rögtön meg kapta a populista jelzőt. Ezért terjesztett elő a Lehet Más a Politika pár héttel ezelőtt egy törvényjavaslatot a köztulajdon védelmére, hogy igenis azokat a privatizációs ügyleteket, amelyeket az akkor hatályos és a jelenleg hatályos polgári jog szabályai szerint érvénytelenül kötöttek meg, ezeket az ügyészség megvizsgálhassa. Nemcsak a ’89 előtti Magyarország igazságtalanságaival, hanem a ’89 utáni Magyarország igazságtalanságaival is elszámolni tartozunk. Akkor, amikor én azt szeretném, hogy Magyarország on induljon meg egy egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzus a XX. század traumáiról, azt szeretném, hogy létrejöjjenek
