Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
5836 képest Biszku Bélák itt élnek köztünk, itt élnek köztünk azok az emberek, akik sortüzeket vezényeltek, akik felelősek gyilkosságokért, megaláztatásokért. Nem elég tehát pusztán egy terror múzeumát létrehozni, nem elég pusztán kimondani az el n em évült bűnök elévülhetetlenségét, hanem egy olyan sarkalatos törvény kell, és egy olyan szisztematikus, kőkemény ügyészi munka kell, amely egy külön erre alakult ügycsoport keretében felülvizsgálja, átvizsgálja ezeket a bűntetteket, és szépen, alapos mun kával, tisztességes eljárás keretei között lefolytatja ezeket a büntetőeljárásokat, bíróság elé állítja a felelősöket. A másik eleme az igazságtételnek a múlt feltárása. A múlt feltárására már sok kísérlet történt. A javaslatban megjelölt nemzeti igazságté tel vagy nemzeti emlékezet intézete egy jó kezdeményezés, sok ilyen intézet volt és van ebben a térségben, Csehország vagy Lengyelország területén. Minden eszközt meg kell adni számukra arra, hogy ezt a kutatómunkát elvégezzék. Bár rendkívül nehéz lesz, hi szen emlékszünk a Dunagatere, emlékszünk az akták ledarálására. Valószínűleg soha nem fog pontosan kiderülni, hogy kik voltak a besúgók pontosan, de egynek véget kell vetni: az aktákkal való zsarolgatásnak. Egynek véget kell vetni: a besúgók listája lebeg tetésének. Úgyhogy reméljük, hogy ez a munka odáig fog jutni, hogy rövidesen nyilvános listán fogjuk megtekinteni, hogy ki kicsoda; ugye, “neveket akarunk hallani”, ahogy a Kárpátia együttes dalában Wittner Mária mondja. Az igazságtétel harmadik nagyon fon tos eleme az alkotmányos jogfolytonosság helyreállítása. Éppen ezért javaslom, hogy a törvényben a “kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenet” cím “alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának követelményeiről” címet viselje, hiszen, ezt már nag yon sokszor elmondtuk az alaptörvény vitájában, ezt nem kívánom megismételni, csupán utalni arra, hogy a Nemzeti hitvallásban szereplő fordulat, amely szerint a Szent Korona jelképezi a magyar állam jogfolytonosságát, egy jó kiindulópont, de nem megy végig , egy fél lépést jelent. Ennek a teljes következményrendszerét szintén egy sarkalatos törvényben ki kell mondani, le kell vezetni. Erre vonatkozóan egyébként szintén jó forrás Zétényi Zsolt 1991ben előterjesztett 2961. számú önálló indítványa. A negyedik ilyen elem, ami szükséges az igazságtételhez, az azoknak a személyeknek az eltávolítása a közéletből, akik a bűnök részesei voltak, de büntetőjogi értelemben felelősségre nem vonhatók. Vannak sokan ilyenek, hiszen ezt a rendszert nagyon sokan működtették, akár szakszervezeti tisztségviselőként, akár MSZMP Központi Bizottság tagjaként, nagyon sok szervezet tagjaként, ahogy a Szabad Európából hallottam annak idején, a párt lenini hajtószíjára felfűzött tömegszervezetek tagjaiként. Bizony itt egy hajtószíjra f űzték fel ezt a rendszert, és azokat, akik tételesen megjelölhető módon, akár vezető munkásőrként, akár vezető pártkatonaként működtették ezt a rendszert, el kell távolítani a közéletből. Igenis vonuljanak vissza, és döbbenjenek rá arra, hogy az, hogy a ny ugdíjukat majd visszametsszük egy minimális szintre, a lehető legenyhébb büntetés, amit kaptak. Lehetőséget kapnak arra, hogy az ország javára dolgozzanak, vegyék fel a munkát, és ne próbáljanak előjogokat formálni, ne tartsák fenn előjogaikat, miközben az ’56osok közül nagyon sokan nyomorognak, már akik élve maradtak, hiszen az elmúlt 21 év egyik legfontosabb bűne az is, hogy nem tudta méltó helyére juttatni, emelni közéletünkben az ’56osokat. Gondoljunk csak Pongrátz Gergely keserűségére, aki nagyon sok szor nagyon keserűen mondta el azt sok fórumon, hogy bizony hogy lehet az, kedves barátaim, hogy még mindig szabadlábon vannak azok, akik minket ott annak idején ÁVHsként vagy muszkavezetőként üldöztek, utána pedig egy elnyomó rendszert működtettek. És em lékezzünk 1997re, amikor a Kuncze Gábor vezette rendőrség tagjai megbilincselték és földön vonszolták Pongrátz Gergelyt, az ’56os szabadságharcost! Amikor ezt követeljük, majd Novák Előd és több képviselőtársam nyilván be fog számolni arról, hogy milyen kísérleteket tett a Jobbik az elmúlt másfél évben arra, hogy ezeket a lépéseket megtegyük. Nyilván, amikor az elégedetlenség hangján ez elhangzik részünkről, akkor gondoljanak mindig arra azok, akik egyébként egyetértenek céljainkkal, hogy alapvetően az el égedetlen emberek elégedetlensége nagyon sokat lendített már a világon előre. Tehát ne tekintsék úgy a mi elégedetlenségünket, hogy mi mindenáron, mindig a kákán is a csomót keressük. Itt van egy nagyon
