Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - WITTNER MÁRIA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
5823 Azok, akik a kétharmados felha talmazást adták a nemzeti oldalnak, arra szavaztak, hogy végre legyen vége a toldozásfoldozás korszakának, a maszatolásnak, a szőnyeg alá söprésnek. Én is ezért állok itt, kedves képviselőtársaim. Ne hagyjuk, hogy az új alaptörvényünk is bűnben foganjon, hogy ugyanúgy az embertelen diktatúra elkendőzésére épüljön, mint az előző. Vannak persze, akik puha diktatúrát és hasonlókat emlegetnek, pedig a diktatúra soha nem puha, legfeljebb az emberek gerincét teszi azzá. Húzzuk ki végre magunkat, kedves képviselő társaim, és egyenes gerinccel utasítsuk el a diktatúra borzalmait - mindkét diktatúráét. (Dr. Józsa István közbeszólása.) Egy nemzet nem nézhet szembe a féloldalas múltjával. Nem félek kimondani, hogy a kommunista rendszer éppen olyan bűnös volt, mint az a másik. És remélem, végre a törvényhozók se félnek kimondani. Erről szólnak az alaptörvény átmeneti rendelkezései. Nagy Gáspár költő írja Nagy Imreversében: “egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!” Néven kell nevezni a dolgokat. Nemcsak a gyilkosokat, hanem a diktatúra működtetőit és kiszolgálóit. Nem a kisembereket, akik csak élni akartak valahogy, boldogulni egy vészterhes korszakban. A valódi bűnösöket kell megnevezni, azokat, akik az elmúlt 20 évben f olyamatosan, minden lelkiismeretfurdalás nélkül a kisemberekre tolták a diktatúra bűneinek felelősségét. (Dr. Józsa István: Ez érdekes.) Akik azzal riogatnak, hogy mi majd az egyszeri párttagokat fogjuk megbélyegezni. Mi tudjuk, hogy nem lehet mindenki hő s. Sokan csak sodródtak az árral. Az ő ügyükben nem nekünk kell ítélni. De vannak, akikről a történelem mond ítéletet, és akikről végre nekünk is ítéletet kell mondani. Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat világosan kimondja, kik is e zek. Mit is mond a törvényjavaslat preambuluma? “A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődjei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnözőszervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelőss éggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért.” (Többször köhög.- Dr. Józsa István: Így igaz!) A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert a Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint a régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi fo lytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető. A kommunista diktatúra alatt elkövetett, a rendszer kiépítését és fenntartását célzó bűncselekmények üldözése nem volt lehetséges, mely lehetőség - a jogfolytonosságot megsz akító alkotmányos fordulat híján - az első szabad választás után sem nyílt meg. Elmaradt a diktatúra vezetőinek felelősségre vonása, nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is. Az alaptörvény hatálybalépésével nyílik lehetőség az igazság érvényesítésére. Mind en magyar polgár, aki a kommunista diktatúrával szemben ellenállást tanúsított, akit a diktatúra kiszolgálói emberi méltóságában és jogaiban megsértettek vagy igaztalanul üldöztek, ha e jogsértésekben részt nem vett, elismerést, erkölcsi elégtételt érdemel . A kommunista diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el. A ma élő és a jövő nemzedék számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét, és meg kell nevezni a bűnösöket. Ez áll a törvényjavaslat preamb ulumában. Ezek világos szavak. Ezeket a szavakat ki kell mondani egy olyan országban, ahol a Biszku Bélák luxusnyugdíjat vesznek föl, amíg a volt forradalmárok némelyikének betevő falatra is alig jut; ahol ma is lehet gúnyolódni nemzeti forradalmunk emléké n, ahol gyalázni lehet annak hőseit. Félreértés ne essék, nem magamra gondolok, pedig nekem is volt mit tűrnöm az elmúlt évtizedekben, de még az elmúlt hónapokban is. Én az olyan hősökre gondolok, mint Tóth Ilonka, akinek az emlékét szervezett kampányban p róbálják bemocskolni. Innen üzenem nekik: nem fog sikerülni. Mi meghúzzuk a határvonalat a hősök és a köztörvényes bűnök elkövetői között.
