Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat, valamint egyes rendvédelmi tárgyú törvények módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MICHL JÓZSEF (KDNP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
5800 félelmét szeretném eloszlatni, hogy mi kötelező jellegű hitoktatást szeretnénk az országban bev ezetni. Azt viszont nagyonnagyon szeretnénk, hogy az iskolából olyan kisgyerek ne kerülhessen ki, meg nagygyerek se, aki legalább az embertan kérdésével valamilyen szempontból ne foglalkozott volna. Ez alatt most ön az etika kifejezést kifogásolta, és ezé rt is mondom ezt a másik kifejezést. Nagyon sok iskolában van ilyen tantárgy, hogy embertan, aminek keretében kiscsoportos foglalkozásban, beszélgetős óra keretében a gyerekek arról tanulnak szó szerint, és beszélgetnek, hogy ki az ember, és az iskola biol ógia- és egyéb óráján megtanult jellemzőin túl mi mindent hordoz az emberi személyiség. Vagyis az erkölcsi tudást nemcsak elsősorban a családban kellene hogy neveléssel mindenki megtanulhassa, hanem mellette szükség van a gyermek fejlődésének a során ennek a szellemi megvilágítására is és ennek a jobb kifejtésére. Éppen azért, hogy ezt a dilemmát, amit Osztolykán Ágnes képviselő asszony indítványához tetszett mondani, vagyis az a bizonyos világnézeti semlegesség, amely kifejezést önök annyira szeretnek hasz nálni, az semmit nem jelent az égvilágon, mert ilyen nem létezik. Önnek sem világnézetileg semleges a gondolkodása, hanem meghatározott egy bizonyos irányba. (18.20) Ez mindegyikünkkel így van, ez egy teljesen természetes, normális emberi dolog, hogy minda nnyian mindenről valamilyen módon gondolkodunk, s ezt a gondolkodásunkat otthonról hozzuk a legtöbben, szerencsés esetben, aki pedig nem tudja otthonról hozni, annak vagy az iskolában, baráti körben, közösségben kialakul ez a gondolkodása. Éppen ezért a 15 . ajánlásban én úgy láttam helyesnek, és úgy tartom helyesnek, hogy azt a meghatározást, hogy a nevelésioktatási intézmény nem nyilváníthat ki vallási vagy világnézeti elkötelezettséget, ezt olyan módon alakítottuk át, hogy a nevelésioktatási intézménybe n az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni a teljes nevelésioktatási folyamatban, tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését. Attól, hogy eddig a zt mondták az iskolára, oktatási intézményre, hogy világnézetileg semleges, az intézményre, mint egy rendszerre, és megpróbálták az ott dolgozók ezt megvalósítani, de azt, hogy valaki egyenként ne legyen valamiről meggyőződve, azt nem lehet megtenni. Én az t gondolom, hogy ne kényszerítsük magunkat ebbe a zsákutcába, hanem ennek a lehetőségét biztosítsuk. A 93as ajánlásban egy nagyon kis nyúlfarknyi szót tettem oda, amely ugyan nem nyerte el se a bizottságnak, se az előterjesztőnek a támogatását, azért tart om csak fontosnak megemlíteni, mert megértettem én az érveket, és tudom, hogy miért érzik úgy, hogy ez ne kerüljön oda, vagy miért javasolják, vagy miért nem támogatják, de mégis fontosnak tartom kihangsúlyozni, és ezzel az “is” szócskával akartam én ennek nyomatékot adni. Akkor, amikor meghatározzuk az iskola feladatát, így szól a mondat: az általános iskola a tanulót az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra. Itt volt a pont, és én ez után t ettem egy “is” szócskát, mert azt gondolom, hogy az általános iskolának nemcsak a továbbtanulásra való felkészítés a feladata, hanem az életre nevelés is már a része, különösen akkor, ha egy köznevelési törvényről beszélünk. A 244es és a 247es ajánlás al att olvasható módosító javaslataim közül a második elnyerte mind az előterjesztő, mind a bizottság támogatását, vagyis én azt javaslom, hogy az oktatási jogok biztosához való fordulás lehetőségét tartsuk meg a törvényben. Ezzel maximálisan egyetértett, sőt , közösen kezdeményeztük ezt a minisztérium vezetésével, mert azt gondolják ők is és én is, hogy természetesen annak lehetőségét a továbbiakban is biztosítsuk, attól függetlenül egyébként, hogy nincs benne a törvényben, vagy nem lenne benne a törvényben, e z is azt jelentené, hogy lehet hozzá fordulni, hiszen azért van ez a hivatal, vagyis az oktatási jogok biztosának fölkeresése a jövőben is lehetséges.
