Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat, valamint egyes rendvédelmi tárgyú törvények módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
5797 szülők és gyerekek is, akik történetesen nem vallási jellegű nevelésben kívánnának részesülni, illetve kívánnák részesíteni gyerekeiket. Az egyházi törvény vitája során azt kaptuk válaszul, részint az ígéretet, hogy majd megoldják - sajnos nem oldották meg mindeddig , részint azt a választ, hogy hiszen senkinek sem árt, ha részt vesz a misén. Adódott ez a válasz azoknak a problémáknak a sorolására, amelyek már előálltak, mert már adódtak Magyarországon olyan települések, ahol az egyetlen intézményt vette át az egyház, kisegítve egyébként anyagi módon az önkormányzatot, de ez nem változtat azon, hogy ott bizony a világnézeti szabadság nem érvényesült. Nos, az a mondat, hogy senkinek sem árt a misén való részvétel, nem egyszerűen csacsi mondat, hanem a mai viszonyok között is, még az alaptörvény viszonyai között is egyszerűen alkotmányellenes. Nem árt nekem nyilván az sem, ha a Fidesz párttaggyűlésén veszek részt, mégsem tartanék egyrészt igényt rá, másrés zt föltehetőleg a fideszes kollégák sem látnának szívesen (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) , és tökéletesen igazuk volna. Szólnék a 214es módosító indítványról is, ezzel kapcsolatban viszont vitánk van. Kövér László és képviselőtársai nyú jtották be, már érintettük itt a vita elején, azt a módosítót, miszerint a kötelező foglalkozások sorába illeszkedne az iskolában, és az óvodában is kötelező lenne az etika tantárgy, amelynek hallgatásán való részvétel fölcserélhető volna a hittannal. Tehá t emberi nyelvre vagy köznyelvre lefordítva, a módosító indítvány úgy szól, hogy a tanítási blokkban, tehát kötelező óraként a gyereknek vagy etikára vagy hittanra kell járnia. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van, jól érted!) Volna ugyan vitám azzal, de meghagyom a pedagógusoknak, hogy az etikát tantárgyként lehete föltétlenül oktatni és nem az egész pedagógiai program szelleméből kell hogy fakadjon. Furcsának érezném, ha mondjuk, hazaszeretet órát iktatnánk be (Közbeszólás a kormánypárti pads orokból: Van ilyen!) , pedig nyilván a hazaszeretetnek az egész oktatás szelleméből kell tükröződnie. De ha már valamiért, nyilván pedagógiai megfontolásból, általam nem ismert pedagógiai megfontolásból az etika tantárgyat tesszük kötelezővé - de nem csak t antárgyként, már óvodás gyereknek is külön oktatva a téziseket, ami önmagában abszurd , akkor föltehetőleg olyan kitűnő tananyagok, tanmenetek, pedagógiai programok állnak rendelkezésre, amitől meg nem tudom, miért kell megfosztani a hittant tanulni akaró gyerekeket. Vagy olyat tudunk tanítani etika címszóval - kicsit kételkedem , amit mindenkinek hallani kell, de akkor mindenkinek hallani kell, akkor miért lennének hátrányban a hitoktatásban részesülni akaró gyerekek, illetve szüleik, vagy ezt nem tudjuk megtenni, és ez esetben meg nincs másról szó, mint hogy valamilyen módon, rejtett, indirekt módon mégiscsak a hittant akarjuk behozni a kötelező tantárgyak sorába. Ellenezném, ha nem volna minden iskolában lehetőség a fakultatív hittan oktatására. De azt is ellenzem, hogy ha így, kidolgozatlan módosító indítványok leple alatt bevonul a kötelező órák sorába, mivel az etika oktatására azért megfelelően kiképzett pedagógusállomány még nem állhatott rendelkezésre, hiszen ilyen tantárgy nem volt, nagy valószínű séggel szerencsétlen iskolaigazgató arra ösztönzi a gyerekeket és a szülőket, hogy menjenek a hittanra, hiszen ott képzett hitoktatók vannak, és akik nem azt választják, azok valahogy majd úgy járnak, mint a tornából felmentettek, hogy valahogy el kell ütn iük az időt egy etikának nevezett tantárggyal. Lehet, hogy jó szándékú a javaslat, ezt nem vitatom, de hogy abszurditáshoz és a hittanoktatás felé való presszionáláshoz vezet, méghozzá a kötelező tantárgyak sorá ban, az szinte biztos, ezért vitatkozunk vele. A 231. számú módosító indítvány szintén Osztolykán Ágnesé, a tankötelezettséget ismét 18 esztendős korra terjesztené ki, tehát a mostani gyakorlatot állítaná elő. Ezt messzemenően támogatjuk, ez sok hozzászólá sunkból is kiderült, és utolsó csepp vérünkig ellenezzük azt a praktikus megoldást és főleg a szemléletet, amely bizonyos gyerekeket társadalmi selejtnek minősít, és kilök az oktatásból már 16 éves korban, az előtt, hogy a nyolc osztályt, vagy no pláne, va lamilyen szakmai