Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - MICHL JÓZSEF (KDNP):
5778 bevonásával és felügyeletével valósítja meg a felsőoktatást. A fenntartói jogok eszközrendszerét lényegesen jobban biztosítja az új felsőoktatási törvény. Hallgatói oldalról azt mondhatjuk, hogy messzemenően biztosítottak azok is, és ugyanakkor nagyon helyesen behatárolja a tanulás szabadságát, oly módon, hogy korrekt, tisztességes kereteket határoz meg a felsőoktatásban részt vevők számára, éppen azok védelmében, akik tisztességes, becsületes munkával kívánják a tanulmányaikat folytatni, és nem pedig a szabadosság megélésének ad lehetőséget. Én nagyon örülök, hogy a hallgatói önkormányzatokra vonatkozó szabályozás is minden tekintetben kielégítő lehet a ma hallgatóinak is, hiszen azt az önszerveződő és érdekszervező lehetőséget és biztonságot maximálisan megadja a felsőoktatásban részt vevők számára. Én nagy tisztelettel vagyok a többletfeladatot vállalók iránt, így azon hallgatók iránt is, akik többletfeladatot vállalnak a felsőoktatásban azáltal, hogy hallgatói társaiknak az ér dekképviseletét vagy az önszerveződését külön munkával is segítik. Éppen ezért is azt tartanám helyesnek és támogatandónak, hogy minél inkább abba az irányba menjen el például a hallgatói önkormányzatok önszerveződése is, hogy a kiváló hallgatók legyenek a zok, akik ezt a munkát végzik a felsőoktatásban. Ha konkrétan ezt nem is határozzuk meg, de mondjuk, ezt az egyes intézményi szabályzatokban önmaguk, a hallgatók tehetnék meg - ez is a szabadság egyik jele egyébként, ha saját magát korlátozza valaki , pél dául azáltal, hogy a nem sokszorosan évismétlő és nem tudom, hányszor tantárgyat felvevő hallgatókból áll a HÖK. Magyarországon természetesen nincs ilyen, de éppen ennek védelmében, azt gondolom, hogy ez lenne a nagyonnagyon helyes. Itt többen előttem szó lók a felvehető hallgatói létszámkeretet és annak lehetőségeit kritizálták elsősorban az ellenzéki oldalról. Teljesen megérthető és jogos az az aggodalom, amely a jövő felsőoktatása iránt van, hiszen a legnagyobb tragédia Magyarországon ma nem a gazdasági válság, hanem az, hogy százezernél kevesebb gyermek születik évente Magyarországon, és éppen ezért sajnos természetesen fog adódni az, hogy csökkenni fog a felsőoktatásban részt vevők száma is. Egyébként ebben az esztendőben 20 ezerrel több hallgató kezdte meg a tanulmányait a felsőoktatásban, mint ahányan születtek. Jelenleg Magyarországon 50 százalékos az arány, és az Európai Unió átlaga 40 százalék. A bekerülési arányokat tehát abszolút jónak mondhatjuk, viszont arra kell törekednünk, hogy azok száma a l ehetőség szerint minél alacsonyabb legyen, akik az adott idő alatt nem tudják elvégezni felsőfokú tanulmányaikat. A cél az, hogy mindenki azon idő alatt végezze el a tanulmányait, amennyi időt erre az óra- és vizsgaterv meghatároz. Abban a törekvésben pedi g, azt gondolom, semmiképpen nem kellene segítenünk, hogy az elnyújtás lehetőségét minél hosszabbra tegyük. Az a lényeg, hogy a szülők anyagi helyzetén ne múljon a kiválasztódás. Én ebben teljesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal is, szerintem ez a mostani törvénytervezet pontosan ezt segíti. Sokan megemlítették azt is, hogy a röghöz kötést milyen sajnálatosnak vagy szomorúnak tartják, és hogy szerintük ebben a törvényben arról van szó, hogy mi a magyar hallgatókat, főiskolát, egyetemet végzetteket röghöz kívánjuk kötni. Remélem, nem leszek félreérthető, amikor azt mondom, hogy igen, természetesen röghöz szeretnénk kötni, azt szeretnénk, hogy itt éljenek Magyarországon, és az lenne a célunk, hogy minél kevesebben menjenek el végleg az országból, visz ont minél többen menjenek el azért, hogy körülnézzenek a világban, és meggyőződjenek arról, hogy a világban máshol is vannak gondok, máshol is vannak nehézségek, viszont máshol is vannak nagyszerű dolgok, amelyeket érdemes hazahozni és itthon megvalósítani . Az a röghöz kötés, amit ellenzéki képviselőtársaim annak neveznek, az nem az, itt egyszerűen arról van szó, hogy annak a közösségnek az áldozatából, amelyből végezhetik a tanulmányaikat, és a saját családjuknak és saját maguknak az áldozatos munkájának a gyümölcsét, azt szeretnénk, ha itt, Magyarországon kamatoztatnák, és itt lehetne azt élvezni.
