Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
5754 hallgattak, nem tettek semmit. A legtöbbet egyébként azzal tehetnék, ha helyreállítanák a magyar gazdaság hitelességét, és ezáltal igenis megvannak, meglehetnének az átcsoportosítandó források. És a legsiralmasabb, hogy erről egy személyeskedő politikai diskurzust kell folytatni intelligens szakmai viták helyett. Ezért a Jobbik képviselőcsoportja leginkább a szakmai kérdésekre kíván koncentrálni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) De önök ezt nagyon sokszor nem teszik lehetővé, hiszen nagy mell énnyel ülnek itt, és egyszerűen nem reagálnak a szakmai felvetésekre, megoldási javaslatokra, tisztelet a kivételnek. (Márton Attila: Miért nem az oktatásról beszélsz?) Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szé pen, képviselő úr. Minden képviselőtársamnak adok szót, amennyiben bejelentkezik. Cseresnyés Péter képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. (A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Stágel Bence váltja fel.) CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz) : Köszönöm s zépen. Nem feltétlenül Z. Kárpát Dánielre szeretnék reagálni, de hát kell. Kedves képviselő úr, attól tartok, ha önre hallgatnék vagy önre hallgatnánk, vagy figyelembe vennénk az ajánlatait, attól sokkal okosabbak nem lennénk költségvetés tekintetében. De nem ezt szerettem volna mondani, a másik gondolatomat szerettem volna továbbfűzni, és azt, hogyan lehetne eredményesebbé tenni akár például amit próbál Osztolykán képviselőtársunk is hangsúlyozni, azoknak a fiataloknak a képzését - és lehetőleg minél keves ebb rájuk eső költséggel - fejleszteni és folytatni, akik képesek tanulni és akarnak tanulni, akkor talán arra kell majd figyelnünk jobban, amit a 46. § (5) bekezdésben szabályoz a törvény vagy próbál szabályozni a törvényjavaslat, hogy amikor majd az álla milag finanszírozott helyek elosztása megtörténik a felsőoktatási tervezési testület véleménye alapján, akkor oda kell figyelni arra, hogy a vidék kapjon megfelelő mennyiségű ilyen jellegű helyet, és ebben az esetben olcsón, a diákok számára olcsóbban lehe t képzést adni, és minőségi képzést is lehet adni. Ez például egy megoldás. Z. Kárpát Dánielnek mondom ezt, hogy ezt is vegye majd figyelembe akkor, amikor próbál mindenkit kioktatni. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Dúró Dóra képviselő asszony következik kétperces felszólalásra. Parancsoljon! DÚRÓ DÓRA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. (Márton Attila: Ki vigyáz a gyerekre?) Cseresnyés Péternek az előző felszólalására szeretnék reagálni, aki azt mondta, hogy most is van államilag finanszírozott forma, és ez megmarad. Igen ám, csak a létszámot drasztikusan csökkentik, 54 ezerről 30 ezerre, amit azt jelenti, hogy jelenleg 24 ezer olyan hallgató van, akik most részt tudna k venni államilag finanszírozott képzési formában. De a későbbiekben ez nem lesz, tehát 24 ezren ki fognak esni ebből a lehetőségből, és ez nagyon fontos tényező. Persze örülhetünk annak, hogy megmarad ez az államilag finanszírozott forma, de azért a létsz ám nem mindegy, és itt a létszámon van a hangsúly, nyilvánvalóan, senki nem állította, hogy megszűnik az államilag finanszírozott képzési forma. A másik pedig: Balla György képviselő úrra is szeretnék reagálni, aki azt mondta, hogy a felsőoktatásba való be kerülés csak gondoskodás kérdése. Nyilvánvalóan egyetértek azzal, hogy nagyon sokat számít a családi háttér, és a szülők nagyon sokat tudnak tenni azért, hogy növeljék a gyerekeik esélyeit, de a köznevelési törvénynek az általános vitájában éppen több fide szes képviselő szájából is elhangzott, még a vezérszónoki felszólalásban Pokorni elnök úr is és ha jól emlékszem, Révész Máriusz is említette, hogy Magyarországon sajnos a köznevelési rendszer a családok vagyoni hátterét nem is, hogy leküzdené, tehát a sze gényebb gyerekeknek nem esélyt teremt, hanem sajnos
