Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz):
5751 Egészen elképesztő helyzet az , pontosan egy olyan rendszerben, amikor a jövőnek szóló legnagyobb befektetéseket lehetne foganatosítani, tehát egy olyan rendszerben, ahol részben ellensúlyozni lehetne a népesedési katasztrófát, itthon lehetne tartani a fiatalokat, önök nem reagálnak az elvándorlással kapcsolatos felvetéseinkre, és pontosan az a baj ezzel a rendszerrel, hogy ennek a törvénynek nem része a finanszírozás rendezése. Önök azt mondják megint, mint sok más előterjesztés esetében: majd később ezen gondolkodnak, majd később ezt finomítják, finomra hangolják, és elénk teszik. Elképzelhető, hogy ezt meg fogják tenni egy vagy másfél év múlva, de az már egy kilúgozott megoldási forma lesz ahhoz képest, amit most lehetne foganatosítani. Pontosan azt kellene végre tudatosítaniuk magukb an, ami az Akadémia 2025 című kutatásában megjelent, miszerint a magyar középiskolások és felsőoktatásban részt vevők alig 39 százaléka biztos abban, hogy Magyarországon képzeli el a további munkavállalását, életét, létét. Ezt a 61 százalékot akarom én meg menteni. Ezt a 61 százalékot akarjuk itthon tartani Magyarországon, még egyszer mondom, akár deficit árán, akár úgy is, ha a teljes rendszer mínuszba hajlik, mert a hosszú távú gazdasági előnyei annak, hogy van jól képzett magyar munkaerő és az itthon mara d, felbecsülhetetlen. Azért is felbecsülhetetlen, mert a demográfiai szakadékból csak ők tudják visszahozni Magyarországot. Tehát nincs az a pénz, amit ne érne meg az, hogy visszahozzuk őket. Itt nem versenypályákat kell erősíteni a magyar felsőoktatáson b elül, itt olyan lehetőségeket kell teremteni, hogy minden fiatal itthon tudjon maradni. Persze, munkahelyet is kellene számukra teremteni, amiben szintén nem jeleskedik ez a kormányzat, bár most erre majd jön egy statisztika, hogy 40 ezerrel nőtt a foglalk oztatottak száma, de a fiatalok esetében nem látható életpálya, és nem látható a jövő, ezen kellene változtatniuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Cseresnyés Péter képviselő úr köve tkezik kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr! CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Már előbb bejelentkeztem kétperces hozzászólásra, de Pósán képviselőtársam tulajdonképpen elmondta azt, amit szerettem volna mondani. Aztán mégis megnyo mtam a gombot, mert Z. Kárpát Dániel újra előhozta a témát. Szeretnék idézni a törvényből, és néhány mondatot szeretnék mondani. A törvényben benne van, hogy a költségviselés formája szerint a felsőoktatási képzésben részt vevő lehet magyar állami ösztöndí jjal támogatott hallgató, magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató és önköltséges hallgató. Tehát az a gyerek, aki jó eredményt ért el a középiskolában, és jó eredménnyel felvételizik, az állami ösztöndíjra be tud jutni, és a költségei minimálisr a csökkennek le. Tehát ne beszéljünk úgy, mintha Magyarországon minden egyes felsőoktatásban tanuló diák tandíjat lenne köteles fizetni. Szó nincs róla! És egy másik dolog: itt hallgatjuk azt, hogy mi nem mondunk megoldásokat, és majdnem azt kell mondani, hogy frázisokat pufogtatnak, és mindig csak arról beszélnek, például beszélt Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is, hogy pénzt tegyünk a rendszerbe, semmi sem drága. Igen, csak honnét teremtjük ezt a pénzt elő? Ez a nagy kérdés, amire ön sem tud válaszolni. Viszont van megoldás arra, hogy minél több, akár a gyengébb anyagi körülmények között élő gyerekek, diákok is bejussanak úgy az egyetemre, hogy aztán utána a jövőjük is munkahellyel biztosítva legyen. Például amire ugyancsak Pósán képviselőtársam próbált r öviden célozni, hogy vannak olyan vidéki képzőhelyek, akik nagyon szorosan együttműködnek a piaci szereplőkkel, akik ha még nem is közvetlen ösztöndíjjal, de azzal, hogy ott vannak az egyetem, főiskola mellett, tulajdonképpen biztosítják szinte teljes egés zében az elhelyezkedés lehetőségét. És vidéken van ilyen, mert abban az esetben, ha nem kell távoli városba utazni a diáknak, hogy a felsőoktatási tanulmányait végezze, hanem szinte lakóhelyén teszi meg ezt, már lényegesen
